Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sebesebben a szélnél

2009.11.01

Sebesebben a szélnél
 

 

A bokor ágain rigók vívták füttypárbajukat, a költés, az eljövendő új nemzedék érdekében pöröltek egymással, dallamosan védték fészkeiket, élelemszerző területüket. A nász és az új fészekalj ígérete feledtetett velük minden veszélyt, az imént is csak egy pillanatra rebbentek fel, amikor egy súlyos test csapódott a bokor melletti sziklának, és a törött lábú ló egyre halkuló zihálása sem zavarta őket. Ők a jövőre, az új életre készültek, nem gondoltak az elkerülhetetlen elmúlással.

A nagy folyó kanyarulatánál levő kisváros erődjében a gazdasági tiszt a kimutatásai fölött görnyedezett. Valami nem stimmelt a számokkal, pedig már vagy hatodszor adta össze a hosszú számoszlopot. Nincs mese, ki kell menni Fort Isbegbe, a várostól távol épült raktárerődbe, és újra kell leltározni a készleteket. Shrimp hadnagy (ez persze csak a gúnyneve volt a katonák között, lévén nem sokkal magasabb öt lábnál) sóhajtozva rendezte papírjait és könyveit, majd az egész hatalmas paksamétát egy kincstári nyeregtáskába pakolta.
- Freddy – kurjantott nagyot, – hozd a lovam, megyek a raktárba!
A bicegős lovász hamarosan hozta is a hadnagy felnyergelt lovát, amely kényeskedve táncolt a napon.
- Hadnagy úr, jó lenne kissé meghajtani, mert már nem bír a vérével, kellene neki egy kis mozgás!
- Jól van, nekem sem fog ártani egy kis vágta, egészen berozsdálltam a papírjaim között.
A hadnagy felszíjazta a nyeregtáskát, és nem minden nehézség nélkül felkapaszkodott a nyeregbe. A lovász nevetett.
- Mondtam már, hadnagy úr, igényeljen egy kisebb lovat, vagy egy nagyobb juhászkutyát, de ez a ló nagy magának!
- Törődj a magad dolgával Freddy - morogta rosszkedvűen a hadnagy, akit nagyon bántott a termetére való utalás, – megülöm én ezt a lovat éppoly jól, mint bárki más!
Megtáncoltatta a paripát, és nekiindult. Könnyű ügetéssel kezdte, aztán, amikor a ló izmai már bemelegedtek, vágtába ugrasztotta. Ahogy ráhajolt a ló nyakára, még éppen ellátott a fülei között. A pej könnyedén vágtatott a kistermetű tiszttel a verőfényes, ámde nagyon poros és gödrös úton. Lassan elmaradtak a házak, és az út már a hegyek közé ért. Shrimp egészen belefeledkezett a száguldásba, amikor egyszer csak egy lovas került mellé, és könnyedén maga mögött hagyta gyönyörű kékderes lovával. Big Gabe, Fort Isbeg fiatal futára csak a hüvelykujjával intett a hadnagynak, és hamarosan eltűnt az általa felvert porban.
- Ez a fiú tényleg sebesebb a szélnél, nekem meg itt maradt a por – dohogott magában, – okosabb lesz lassítani, mert megfulladok a lóval együtt.
Csendes ügetéssel ért ki a raktárerődbe. Ahogy lekászálódott lováról, látta, amint a futár a kékderest tisztogatja, becézgeti. Nemrég vette, az előző, fehér lovát nem tartotta elég gyorsnak és megbízhatónak, kissé szeszélyes kanca volt, hamar túladott rajta. Ez a ló viszont beváltani látszott Big Gabe reményeit, és emiatt nem is sajnálta azt a rengeteg pénzt, amibe került. És még nem is volt teljesen kifizetve, a zsoldjából minden hónapban csinos összeget vont le a számvevő őrmester, de nem nagyon bánta.
- Ezzel a lóval sebesebb vagyok a szélnél – szokta mondogatni, – sebesebb a szélnél és gyorsabb a halálnál! Se indián, se útonálló nem tarthat vissza!

A fiú vagy négy éve került az erődbe amikor új őrszakasz érkezett, és eleinte csak az őrök között adott szolgálatot, de amikor kiderült, milyen megszállott lovasember, egyre gyakrabban futárkodott is. Felettesei szerették, mert gyors és megbízható volt, de az egyenruhával bizony hadilábon állt. Az erőd parancsnoka hiába hozatott neki új mundért, rajta előbb-utóbb minden gyűrötten lógott. A lovát viszont mindig rendben tartotta, gondozta, azt bárki megnézhette.
- Gabe! – harsogta az őrparancsnok, – merre vagy? Vissza kellene menni a nagy erődbe az ezredes úr parancsára!
Pillanatok alatt felkerült a nyereg minden felszereléssel együtt a kékderesre, és a fiú jelentkezett a parancsnoknál.
- Ezt a csomagot add át Percy századosnak, a térképészeknél megtalálod őt. Készítse el a választ, és reggel is ott kezdesz, aztán ne felejtsd el a zsoldkimutatást is visszakérni, különben a jövő hónapban nem kaptok pénzt!

- Rendben, Főnök, sietek!
Az ezredesnek megrándult az ajka, néhány pillanatig úgy látszott, Big Gabe nagyon mellényúlt a megszólítással, de aztán megenyhült.
- Mire mindennel végzel, már késő lesz, nem kell, hogy vissza gyere. De reggel idejében menj a nagy erődbe a papírokért! És nem kell annyira vágtatnod, egyik papír sem olyan fontos, hogy kitörd a nyakad!
Gabe komoly arccal hallgatta az ezredest, de belül csupa mosoly volt. Ha ma már nem kell visszajönnie, akkor még elugorhat a szomszéd faluba egy lányhoz. Istenem, az a lány! Gabe jóleső bizsergést érzett az ágyékában, már a gondolattól is felforrt a vére…
- Gabe, figyelsz te egyáltalán? – szakította meg az ábrándozást az ezredes.
- Igenis ezredes úr! A csomagot Percy századosnak, reggel a számvevőknél a zsoldpapírok, a századosnál a válasz, és jövök!
A parancsnok egy legyintéssel elbocsátotta, és a fiú kalapját gyűrögetve ment a lovához, hóna alatt a pakkal. A kapuőr lassan nyitotta az erőd rozzant kapuját, miközben a kékderes már izgatottan toporgott, a vágtára várva. Igazi versenyparipa volt, nemcsak a gazdája, ő is élvezte a száguldást! Pár pillanat múlva már csak a csendesen leülő por emlékeztetett a futár gyors távozására.

A nagy erődben hamar végzett. A százados reggel nyolcra ígérte a választ, és Gabe a szabadságtól szinte megrészegülve léptetett ki a nagykapun. Még beugrott a vegyesboltba némi innivalóért, és a lánynak is vett egy kis édességet, aztán már száguldott is sebesebben a szélnél. Hamar odaért a kis hegyi faluba. A lány éppen az istállóban dolgozott, így aztán be sem mentek a házba. Gabe segített neki ellátni az állatokat, miközben a keze folyton a lány ruhája alá tévedt.
- Várjál már, te bolond – nevetett vörös haját rázva a lány, – hadd adjak még a kecskéknek is! Várj a sorodra!
Aztán egyszer csak a szénapadláson találták magukat, és a fiú remegő kézzel oldozta ki a háziszőttes inget, elakadó lélegzettel csókolta a lány nyíló száját, érett, anyaságra teremtett melleit. A napnyugta ferdén beeső fénye bearanyozta összefonódó testüket a szénapadlás rejtekében. Boldogan aludtak el egymás karjaiban.

Gabe korán kelt, nem felejtette el a kötelességét, és a lány indulás előtt még enni adott neki. A kékderes türelmetlenül kaparta a földet, rángatta a fejét, mehetnéke volt már. A fiatalok még egyszer megcsókolták egymást, és Gabe fellendült a nyeregbe. Kalapját meglengetve vágtába ugrasztotta a lovát, és hamarosan már a lódobogást sem lehetett hallani, az is elenyészett. A fiú nagy iramot diktált a kékderesnek, és boldogan vágtatott az erdei úton, a nagy erőd felé. Már egész közel volt a városhoz, amikor a ló megbotlott egy kanyarban, és lábát törve felbukott. Big Gabe tehetetlen zsákként zuhant le az összeroskadó lóról, egyenesen a bokor tövénél fekvő sziklára. Azonnal meghalt. Véget ért a vágta, amely sebesebb a szélnél, de nem gyorsabb a halálnál. A halál, az értelmetlen halál volt a gyorsabb.
 

In memoriam Turbo Nagy Gábor

 M.G. Rooster
Némethy Géza
2009.