Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pat OConnor rossz napja

2009.02.14
Pat O’Connor
rossz napja
 

A bajok már előző este kezdődtek. A hosszas üldözés közben lova elvesztette az egyik patkóját, így Pat O’Connor lassítani kényszerült, nem akarta tönkretenni lovát a köves, szabdalt tájon. Pedig sietett volna, egy négyfős csapat nyomát követte. Már „csak” négyfős, mert ötödik tagjuk talán már el is van földelve a Kopasz-dombon. Tegnapelőtt érte utól először a díszes társaságot, de a körülmények nem voltak kedvezőek, és persze az esélyei is rosszak voltak, egyedül állt szemben öt emberrel. Csupa válogatott prérikódorgó, hármuk fejére vérdíj is van kitűzve, és ő ezeket a vérdíjakat a saját zsebében szerette volna tudni. Pat O’Connor ugyanis ebből élt, jó pénzért felkutatta a körözött bűnözőket, és vagy elfogta, vagy lelőtte őket, aszerint, hogy a körözvény és a körülmények alapján mi látszott célszerűbbnek. Nem volt lelkifurdalása egy-egy halálos végű lövöldözés után, és bankszámlája egyre gyarapodott. De most nem érezte magát szerencsésnek. A tegnapelőtti találkozás a létszámot ugyan csökkentette, viszont mialatt O’Connor a helyi seriffel és a halottkémmel a hivatalos ügyeket intézte, a négy csirkefogó megint előnyre tett szert. Szerencsére tudta, merre igyekeznek ilyen veszett tempóban, a Mogollon hegység szurdokaiban akarnak elrejtőzni előle. Jó lett volna utólérni és harcra kényszeríteni őket, mielőtt elérik a hegyeket, de lova miatt lassítani kényszerült. Késő délután poroszkált be a faluba, és azonnal a patkolókovácshoz ment. Ott azt is megtudakolta, hol vacsorázhatna meg rendesen, és hol kaphat kényelmes ágyat is. A patkolókovács bőséges felvilágosítással szolgált:
- Ha szórakozni akar az úr, akkor a Cairo Saloont ajánlom, este Lulu Beach énekel és táncol, a játékteremben lehet pókerezni, megy a rulett is. A szalon fölött szobák vannak, még lányt is kaphat, de - halkította le hangját a kovács, - ha nyugodtan és jót szeretne vacsorázni, tiszta, csendes szobát akar, akkor menjen az özvegyhez. Innen balra a harmadik ház. A lovát újrapatkolom és ellátom, ne legyen rá gondja.
- Hajnalban indulnék tovább, - mondta O’Connor, és pénzt adott a kovácsnak. Míg a főutcán ballagott, azon töprengett, hova is menjen. Vonzotta a rendes étel, a tiszta ágy, de mégis inkább a Cairóba ment, hírekért, na meg pár korty whiskyért. A csapostól megtudta, a négy jómadár már délután elhagyta a várost, és egyenesen a hegyeknek tartanak. A köztük levő távolság megint nagyobb lett, és hajnal előtt nem indulhat útnak. Hogy feszültségét oldja, megivott két pohárral, és indulni akart az özvegyhez vacsorázni, amikor ismerősbe botlott.
- Pat, vén cimbora, de rég nem láttalak! - csapott a vállára egy nagydarab fickó.
- Megvan annak már hat éve is, - válaszolta O’Connor, - te mihez kezdtél ezalatt?
- Sok mindent csináltam, de most enyém ez a mulató! Az úr a cég vendége, - fordult a csaposhoz, - ne legyen soha üres a pohara! Így aztán a régi barátság csapdájába esve már nem gondolhatott a jó vacsorára és a pihenésre. Régi katonatársával felelevenítették közös emlékeiket, és sok kis pohár ürült ki hajnalig.

Hajnalban zúgó fejjel és forgó gyomorral ült fel az újrapatkolt, kipihent lóra.
- Látom, az úr nem az özvegynél éjszakázott, - jegyezte meg a kovács gúnyosan. - Nem is tudja, mit hagyott ki!
- Talán egyszer megtudom, - morogta O’Connor, és megsarkantyúzta lovát. A csípős hajnali szél jót tett zúgó fejének, és már sajnálta a kihagyott vacsorát. A nyeregtáskából néhány kétszersültet vett elő, azt kezdte rágcsálni. A sós kétszersült kissé megnyugtatta gyomrát, és egyenletes tempót tartva ügetett tovább. Déltájban már a hegyek lábához ért, a nyomok a Mogollon hegység belsejébe vezettek. Mintha bealkonyodott volna, a hatalmas fák összezárultak fölötte, és lovának dobogásán kívül csak a levelek susogása hallatszott. Csodálatos, szép vidék volt, az erdő vadban gazdag, a patakokban pisztrángok villantak, és az előhegység dombjain hatalmas füves legelőkön vadlovakat is látott. Pat O’Connor mindig ilyen tájról álmodozott, és most megtalálta. A nyomok viszont útelágazáshoz vezettek. A fejvadász megállt, hogy megvizsgálja a nyomokat. Eltartott egy ideig, amíg kibogozta a történetet. Két ló és egy ember jobbra, két ló és három ember balra ment. Az üresen haladó ló erősen sántított, a másik kettő közül az egyik kettős terhet cipelt. O’Connor utánuk eredt. Nem törődött az egyedül lovaglóval. Gyorsan haladt, de szeme folyamatosan pásztázta az utat és a két oldalt. Rá kellett jönnie, kedvezőtlen helyzetbe került. Az út mellett hatalmas fák között szekérnagyságú mohás sziklák voltak, megannyi fedezék az orvlövészeknek. Egy pillanatra megállt, megvizsgálta fegyvereit, Az övén, szépen díszített mexikói bőrtokban két Colt Army, a nyereg mellett egy duplagolyós puska és egy hatalmas Walker. Na, meg a kabát alatt végső esetre egy apró Philadelphia Derringer. Mindent gyorsan átnézett, a Walkerről hiányzott két csappantyú, azokat pótolta. Óvatosan haladt, időnként megállt és hallgatózott. Az út két oldalán, mint két bástya, két hatalmas szirt meredt az égnek. Éppen azon gondolkozott, mi vár rá a sziklák mögött, amikor ismerős hangot hallott, egy revolver kakasának kettyenését. O’Connor azonnal megugrasztotta lovát, így az első lövés célt tévesztett. Közben egy másik fegyver is megszólalt, a bal oldali szirt tetejéről lőttek rá, egyelőre eredménytelenül. De hol lehet a harmadik? - töprengett, miközben igyekezett átjutni a két szikla között. Hatalmas dörrenéssel megszólalt egy puska, és O’Connor lova felbukott. Sajnos a kétcsövű puska a ló alá szorult, így csak a Walkert és a lőszeres táskát tudta gyorsan leemelni, és amíg ellenfelei újra töltöttek, fedezéket keresett. Egy hatalmas, hármastörzsű fa állt ott, előtte két sziklával. Itt már jó helyen volt, egyedül a szirttető aggasztotta. Most nagyon hiányzott a puska, ami a döglött ló alatt maradt. Amint beugrott az egyik kő mögé, megint megszólaltak a fegyverek. A szirttető felett árulkodó füstfelhő pontosan megmutatta legveszélyesebb ellenfelének helyzetét. A Walkert feltámasztotta sziklára - hogy a kemény kövön ne ugorjon meg a cső, alágyűrte a kesztyűjét - és amikor egy barna bőrmellény kivillant a füstből, azonnal tüzelt. A ,44-es golyó letaszította ellenfelét a szikláról, aki kezét-lábát törve gurult lefelé. Mikor elült a lezúduló kövek zaja, az összetört embert jajgatni kezdett. O’Connor, hogy megszabadítsa szenvedéseitől, kissé felemelkedett, és gondosan célozva végzett vele. A következő golyót a puskás ember felé küldte, de célt tévesztett, a Walker nem kapáslövésre való. Gyorsan letette, előkapta övéből a kisebb Armyt, amikor a vállában hatalmas ütést érzett, és kihullott a fegyver a kezéből. Amíg összeesett, még két golyó elérte, az elejtett fegyver pedig eltűnt egy hasadékban. O’Connor épen maradt kezével kínlódva elővette a másik Coltot. Most már nagyon kell vigyáznia, mert sérült kezével nem tudja fegyverét újra tölteni. Átgördült a másik kő mögé, és óvatosan kilesett. A puskás ember éppen végzet a töltéssel, és visszatolta a töltővesszőt a cső alá. Hát bizony, ő túl messze van a Coltnak, de hol a másik? Ág reccsenése hallatszott, és Pat fordulásból tüzelt. Az első lövés célt tévesztett, de szerencsére a válasz is. Elhomályosuló tekintettel, csak ösztönére és gyakorlatára támaszkodva még két golyót küldött a felbukkanó alak felé. A második lövés valósággal letaglózta ellenfelét, aki - amíg összeesett - még egyszer meghúzta a ravaszt, és átlőtte O’Connor lábát. A négy sebtől rohamosan vesztette el erejét, és csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudott újra a puskás ember felé fordulni. Ebben a pillanatban eldördült a puska és a fejvadász az újabb találattól beesett a három fa tövébe, és nem mozdult többet. A puskás ember fegyverét lerakva, pisztollyal a kezében rohant a fák felé, hogy bevégezze, amibe belekezdett. Öt lépésre a fáktól megállt, hogy kilihegje magát. Nem vette észre, hogy O’Connor kezében még ott van a felhúzott Colt Army. Ahogy lövésre emelte pisztolyát, Pat utolsó erejét összeszedve - a megmaradt két golyóval - mellbe lőtte, majd elájult. Ki tudja, mennyi ideig volt eszméletlen. Egyszer csak durva kezek kezdték kiforgatni zsebeit, előkerült a negyedik haramia is, aki friss lovakat hozott a többieknek. Mikor látta a holttesteket, szép módszeresen elkezdte kifosztani őket, elvégre miért hagyná veszni az értékeket, ne a körzeti seriff gazdagodjon meg cimborái pénzéből. Így talált rá O’Connorra is, akit a legnagyobb lelki nyugalommal szintén ki akart zsebelni. Hogy könnyebb dolga legyen a zsebekkel, forgatni kezdte a földön az elernyedt testet. O’Connornak minden önuralmát össze kellett szednie, hogy el ne árulja, még él.
- Csak a Derringert elérjem! - fohászkodott magában.
- A mindenit, ez már döfi! - kiáltott a gazfickó örömében, amikor megkaparintotta Pat vastag tárcáját. Elengedte a testet, ami lassan átfordult, és mohón lapozgatta a bankjegyeket. Ekkor érte a lövés a két szeme között, és O’Connor újra elvesztette az eszméletét.

A testekkel megrakott szekér megállt az özvegy háza előtt.
- Mary! -ordított a bakon ülő ember. - Ezeket a hegy lábánál szedtem össze. Az egyik még él, O’Connor, a híres mesterlövész. Hamarosan itt lesz a doktor, már üzentem érte. A többit meg viszem a seriffhez, örülni fog nekik.
A csinos özvegy a kocsis segítségével becipelte a véres, tehetetlen testet az egyik vendégszobába. Mary gyorsan feltett a tűzre vizet melegedni, tudta, hogy a doktornak elsősorban forró vízre lesz szüksége.
- Öt golyót szedtem ki a fickóból, - mesélte a doktor a seriffnek este az irodában, - Nem biztos, hogy megmarad, habár szép szál, erős legény, és az özvegy gondosan ápolja.
- Tudod, doki, nagy kár lenne, ha nem élné túl. A behozott rablókért szinte egy vagyon jár neki. Azt pedig nem viheti magával a túlvilágra, - gyújtott pipára a seriff.
- A pénz nem minden, - válaszolt a doktor, - szegénynek ma nem volt jó napja, akkor mondhatja igazán szerencsésnek magát, ha ezt az öt sebet túléli.

 
M.G. Rooster
Némethy Géza
2007.