Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pat OConnor jó napja

2009.02.11
Pat O’Connor
jó napja
 

A .44-es Colt Army kékesfekete csöve lassan emelkedett. Egy kattanás hallatszott, a kakas hátrafeszült. A béristállóban még a lovak is elcsendesedtek, a fegyver csöve befejezte az emelkedést, és feltámaszkodott a hamuszürkére vált mexikói izzadt homlokára.
- Madre de Dios! Ne lőjön, szenyor! -sikoltotta Francisco. - Az Ocotillos-i Szűz Máriára esküszöm, nem láttam ezt az embert! - A revolvercső ugyanolyan halálos nyugalommal, ahogy felemelkedett, elindult vissza a tokba. Két jégkék szem meredt a verejtékében fürdő mexikóira.
- Lásd el a lovat rendesen, - mondta Pat O’Connor, majd egy tízpesós ezüstöt nyomott a lovász reszkető kezébe. - A Maximilian Hotelben leszek, ott megtalálsz. Mert ugye megtalálsz, ha ez az ember felbukkan?!
- Természetesen szenyor, bízhat Franciscóban, - válaszolta még mindig reszketve a mexikói - azonnal szólni fogok.
- Érdemes lesz figyelni, - szólalt meg újra a kék szemek tulajdonosa - mert ha idejében szólsz, ötven pesót kapsz, de ha én látom meg először ezt az embert, akkor golyót.
Pat O’Connor otthagyta az izzadt lovászt, és elindult a Fő utcán a Maximilian Hotel felé. Szobát bérelt, lerakta a holmiját, majd a borbélyhoz ment. Míg a kés ide-oda siklott az arcán, a mesterségére jellemző éber álomba merült. Mikor a borbély megtörölte az arcát, kinyitotta a szemét, fizetett, és felfrissülve útnak indult. Rutinosan feltérképezte a városkát, megjegyezte az összes sikátort, minden benyílót és átjárót, az errefelé oly gyakori lapos tetőket. Mérlegelt minden fedezéket, lőirányt, majd végigjárta a Fő utca szórakozóhelyeit, kocsmáit. Sehol sem ivott egy italnál többet, és most abban a szerencsés helyzetben volt, hogy kérdezősködnie sem kellett, biztosan tudta, akire vár, meg fog jelenni. A hotel mulatójában ugyanis esténként már két napja Lydia Hamilton énekel, és ahol a lány fellép, előbb-utóbb megjelenik a Rókakölyök is. Ő erre a pillanatra vár, több hónapi lovaglás, nyomozás gyümölcsét fogja akkor leszüretelni. FoxKid fejére 4000 dollár volt kitűzve, és ő meg fogja szerezni ezt a pénzt! A jutalom kisebbik részét - ezer dollárt - a Déli vasúttársaság tűzte ki több vonatrablás miatt, míg Pearl szenátor családja fiuk meggyilkolása miatt háromezret kínált fel. A vasutasoknak akár élve, akár holtan megfelelt a Rókakölyök, a szenátorék holtan akarták. Hát majd úgy kapják meg! Teltek a napok. A negyedik nap délben Francisco kalapját gyűrögetve súgta a fülébe az étteremben: - Szenyor O’Connor, az ember megjött, de nincs egyedül, egy nigger van vele. Pat rábólintott, és a mexikói kezébe nyomott egy ötven pesóst. Este felkészülten várta emberét a mulatóban. Nem is kellett túl sokáig álldogálni a pultnál, amikor a tükörből meglátta a belépő kölyköt, és a rongyos niggert. Egyenesen a pulthoz mentek, és a fiú nagy hangon italt kért. A csapos ellenkezett.
- Uram, itt nem szolgálunk ki négereket!
Egy Colt ugrott ki a tokjából villámgyorsan, és a barmanre szegeződött.
- Kééét whiskyt! - ismételte meg újra a rendelést, miközben rongyos kísérője rekedt hangon röhögött. - Kééét whiskyt, de gyorsan!
A csapos szó nélkül odatolt két poharat és egy tele üveget. A kölyök töltött, és az ital szintje az üvegben gyorsan apadt. Éppen megint tölteni akart, amikor egy súlyos test vágódott a pultnak, és kiütötte kezéből az üveget. O’Connor - mert ő volt az - a következő pillanatban a kezében tartott pohár tartalmával végigöntötte a négert, majd elesett. A csörömpölést követő csendben a néger felrántotta a földről, és egy jobbhoroggal FoxKid kezei közé passzolta, aki egy balkezes lengővel az asztalok közé továbbította. Az emberek szétrebbentek és lehetőség szerint fedezékbe vonultak. A csapos titokban elszalajtotta a hotelboyt a seriffért. O'Connor, mint aki részeg, lassan összeszedte magát és feltápászkodott. Egyedül nézett szembe a két emberrel. Rókakölyök egy lépést tett előre, behajlított karja a Colt felé indult.
- Elintézlek, rééészeg ááállat! - szűrte a szót fogai között. - A keselyűk lakmároznak a beleidből hamarosan! Összeszűkült szeme a még mindig tántorgó emberre meredt, majd amikor O’Connor végre egyenesen állt, villámgyorsan a fegyveréhez kapott. Elkésett. Revolvere még fel sem volt húzva, amikor az első golyó a mellkasába vágódott, aztán még egy, és még egy. Kezdett összecsuklani, amikor megszólalt a mellette álló néger Remingtonja. Egy célt tévesztett lövést tudott csak leadni, majd a torkába hajított széles, kétélű késtől ő is összeesett. A seriff ebben a pillanatban lépett be, kezében egy felvont kakasú duplacsövűvel.
- Hands up! - kiáltotta. O’Connor eltette Coltját, és tisztán, érthetően megszólalt.
- Seriff, Patrick O’Connor vagyok, ez a tetem itt FoxKid, aki így holtában is négyezer dollárt ér! Itt a hivatalos körözvény.
- Úgy, szóval fejvadász, - válaszolta Trumbull seriff. - Méghozzá milyen szerencsés kezű fejvadász, erre a másikra ugyanis 1200 dollár vérdíj van kitűzve rablásokért, ő Göndör Joe. Jöjjön be a hivatalomba az igazolásokért, szerencsés kezű idegen.

Másnap Pat O’Connor elégedetten lovagolt ki a városból. A néger vérdíját a helyi bank ki is fizette, FoxKidről pedig a seriff és a halottkém adott hivatalos igazolást. Megkapta a legújabb körözvényeket is, és arra gondolt, még egy-két ilyen jó nap, aztán együtt a pénz álmai farmjához.

 
Némethy Géza, 2007.