Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pat OConnor révbe ér

2009.02.13
Pat O’Connor
révbe ér
 

Kis falu a Mogollon hegység lábánál Redstone. Csodálatos környék, Arizona talán legszebb és legvadabb tája, kevesen lakják, mert minden szépsége ellenére nem könnyű itt az élet. A tél nagyon kemény szokott lenni, és nem csak az állatok, de az emberek közül is odavész minden télen néhány. De a faluban füstölnek a kémények, és az emberek napi teendőjük után sietnek meleg helyre jutni, a házas, családos emberek haza, a nőtlenek pedig - hogy elkerüljék a sivár legényszállásokat - a Cairo Saloonba, ahol minden este zene, tánc és szerencsejátékok várják őket. Lulu Beach, az énekesnő is a faluban telel, bár ennyi időt nem szokott egy helyen tölteni, nyár vége óta itt van. Beszélik, nem a falu tetszik neki ennyire, hanem egy férfi miatt maradt itt. Egy férfi miatt, akit csak egyszer látott a szalonban, és akit másnap félholtan hoztak vissza a faluba, egy szekérderéknyi hullával együtt. A hullákat eltemették, a férfi pedig hetekig küzdött az életéért. Pencroft doki öt golyót szedett ki belőle, de a nagy vérveszteség és a sebláz, aztán a tüdőgyulladás majdnem elvitte. Már lehullott az első hó, amikor a férfi - csonttá soványodva - először felkelt a betegágyból. Tétován, legyengülve is fegyvereit kereste, és nem nyugodott addig, amíg vissza nem kapta őket. Szállásadónője, özvegy Mary Stanford, Kingsley seriff segítségével még meg is töltötte őket, és most ott vannak a férfi keze ügyében. Mind megvan, a két Colt Army, a Walker, a duplagolyós puska, még a kis Philadelphia Derringer is, amivel az utolsó lövést leadta. Megvan az öv is a kétélű, széles pengéjű késsel, meg a nyereg is, csak a ló pusztult el az utolsó harcban. Mary Stanford mindenre ügyelt, rendbe tette ruháit is, cserélgette a kötéseket sebein, ápolta és vigyázott rá. Most, hogy a férfi túljutott a nehezén, már csak fel kellett táplálni újra, hogy ereje visszatérjen. Mary - aki Dél-Nyugaton nőtt fel - ízes és hizlaló ételeket főzött, az empanadas, a chili con carne, tortilla és burrito gyakori és kedvelt étel volt a házban. A fiatal özvegy szobákat adott ki az átutazóknak, de a faluból is voltak kosztosai, ebből élt. Férje, Stanford kapitány egy mexikói rablóbandával vívott tűzharcban esett el, Mary ezután költözött Redstone-ba és nyitotta meg házát az utazók előtt. A sebesült férfi felborította élete nyugodt rendjét, de nem panaszkodott. Hála a gondos ápolásnak, Patrick O’Connor, a fejvadász lassan erőre kapott. Már apróbb munkákat el tudott végezni a ház körül, mégis csak az új év elején mozdult ki először otthonról. Első útja a Cairo Saloonba vezetett, ahol régi katonatársa volt a tulajdonos.
- Hát összeszedted magad újra, vén cimbora! - csapott a vállára a nagydarab tulajdonos. - Az úr a cég vendége, - szólt a csaposnak.
- Köszönöm öregem, - mondta Pat O’Connor, - de a múltkori találkozás nem sok szerencsét hozott nekem.
- Ugyan már, cimbora, hiszen élsz, és egyre jobban nézel ki. Aggódtunk érted rendesen, de látom, hálistennek már jól vagy.
- Mr. O’Connor, - szólalt meg egy bársonyos alt hang, - örülök, hogy újra látom.
- Bemutatom neked miss Lulu Beach-et, mulatóm büszkeségét, érezzétek jól magatokat, - mondta a tulajdonos, és felállt. – Én utánanézek az üzletnek.
Távozása után csönd telepedett az asztalra. Pat lassan kortyolgatta italát, Lulu pedig olvadó szemekkel nézte, mint egy szentképet. Később - amikor a színpadon ő következett - mindenki láthatta, csak neki énekel és táncol. A műsor végén O’Connor csendesen elköszönt tőle, és hazament. A lány szomorúan nézett utána, szerette volna, ha marad még. Ezután Pat O’Connor minden héten ellátogatott a Cairo-ba, a lány mindig odaült hozzá, de csak ritkán tudta szóra bírni. Úgy tűnt, Lulu minél szerelmesebb lett, Pat annál jobban hallgatott. Ha egyszer-egyszer megszólalt, akkor arra próbálta rábírni a lányt, hogy hagyja abba énekes-táncosi pályáját, az éjszakázást.
- Hát nem érted, Pat, nekem ez az életem! - búgta bársonyos altján a lány. - Mihez kezdhetnék máshol? És mi olyan szépen összeillenénk, nyithatnál egy saját szalont, és ott táncolnék-énekelnék. Remek pár lennénk.
O’Connor ilyenkor még szótlanabb lett, de a következő héten megint eljött. A lány, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból, elkezdett vadul flörtölni a vendégekkel. Különösen egy nemrég érkezett kártyással szemezgetett, akinek ez egyáltalán nem volt ellenére.
- Nem kéne tönkretenni magad! - mondta neki Patrick. - Csak nem vagy féltékeny? - csillant fel a lány szeme.
- Nem, csak féltelek, ez a kártyás veszélyes ember, vigyázz vele!
Lulu nem hallgatott a szép szóra, és egyre vadabb estéket csapott, leggyakrabban a kártyással. Kingsley seriff is figyelmeztette, de nem hallgatott rá sem. Egyik este azonban a kártyaasztalnál egy helyi legény csalással vádolta a kártyást. A villámgyorsan előkerülő Remington azonnal pontot tett a fegyvertelen legény életére. A szalonba éppen belépő seriff már nem tudta megakadályozni a gyilkosságot.
- Azonnal tegye le a fegyvert, letartóztatom! - kiáltotta a seriff. Fegyvert rántani már nem volt ideje, a Remington újra eldördült, és Kingsley seriff mint egy zsák eldőlt.
- Ismerlek téged, Két Pár, vagy ha úgy jobb, Jerry Adams! Láttam már a pofád egy-két körözvényen. Én Pat O’Connor vagyok, talán már hallottál rólam, dobd el azt a revolvert!
A kártyás villámgyors mozdulattal a hajánál fogva maga elé rántotta Lulut.
- Lőjél csak, O’Connor, ezt a kurvát magammal viszem a másvilágra!
A rémült lányt maga előtt tartva elkezdett a kijárat felé hátrálni, Pat lassan követte őket. Ekkor kinyílt az ajtó, és a kártyás - hogy utat csináljon magának - rálőtt a belépőre, aki kizuhant az utcára.
- Itt hagyom neked ezt a ringyót! - ordította a kártyás, és Lulut O’Connor felé lökte. Amint a lány térdre esett, Pat azonnal tüzelt. Háromszor találta el a kártyást, aki közben még egyszer lőtt. Mindketten összeestek.

Pencroft doktor ismét gyakori vendég lett Mary Stanfordnál. Hogy egyszerűbb legyen a dolga, az özvegy egymás melletti szobákban helyezte el a seriffet és O’Connort. A seriff viszonylag hamar felgyógyult, de Patnek - aki még az előzőeket sem heverte ki teljesen - újabb két hónap kellett. A seriff, amint újra elfoglalta hivatalát, feltette Lulut a postakocsira, és elzavarta a faluból. A lány addigra már keményen ivott, és botrány-botrányt követett, a falu fellélegzett, amikor a postakocsi végleg elvitte. Időközben kitavaszodott. A kertben kinyíltak a virágok, és a Mogollon hegység is új életre kelt. A tavasz más változást is hozott, Patrick beszédesebb lett, egyre többet érdeklődött a helyi birtokviszonyokról. Egy szép tavaszi napon kocsit bérelt, és két napra eltűnt. Mary aggódva várta haza, mert még nem volt teljesen egészséges. Fölöslegesen aggódott, mert O’Connor épen hazaért. Ettől kezdve Patrick gyakran elutazott, volt, hogy egy hétig is távol volt, de mindig visszatért. Ilyenkor gyakran hozott Marynek valami apróságot, édességet, csipkeszalagot, ilyesmiket. A heti postával egyszer egy nagy és vastag boríték érkezett, aminek a férfi szinte gyerekesen örült. Másnap lóra ült, és megint elment. Ezúttal elég sokáig elmaradt. Mary Stanford szomorúan tette a dolgát az üres házban. Sokat gondolt Patre, és titokban megvallotta magának, hiányzik neki a férfi. Már több mint három hét telt el, amikor O’Connor hazaért. Megint lefogyott, de valami nyugodt boldogság ült vonásain.
- Mary, eljönnél velem holnap kocsikázni? - kérdezte a meglepett asszonyt. - Reggeli után indulnánk, és csak estére jönnénk haza.
Az özvegy meglepetésében csak bólintani tudott. Aztán délután sütött-főzött, összeállított egy hatalmas piknikkosarat. Reggel Patrick egy kényelmes kétlovas kocsit bérelt, és elindultak. Gyönyörű idő volt, a szikrázó napsütésben sötéten emelkedett előttük a Mogollon hegység. Egyenesen felé tartottak, és egy elágazásnál balra fordultak. Hamarosan megláttak az út két oldalán két hatalmas sziklaszirtet. Áthajtottak közöttük, és egy érdekes, hármastörzsű fánál megálltak. Pat lesegítette az asszonyt a kocsiról, és körbemutatott.
- Mary, tavaly nyár végén itt kaptam azt az öt golyót, ami megváltoztatta az életem. Hála neked, megint egészséges vagyok, de már nem akarok úgy élni, mint azelőtt. Az évek során összegyűjtött pénzemből megvettem ezt a területet, és itt szeretnék új életet kezdeni. Lovakat akarok tenyészteni és marhákat, virágzó farmot akarok a kéklő hegyek tövében. Már csak egy dolog hiányzik az életemből, az a nő, akinek az életemet köszönhetem. Aki otthont teremtene velem, és aki gyerekeket szülne nekem. Mary kedves, hozzám jönnél feleségül?

Az asszony nem tudott megszólalni, mosolygós-könnyes szemmel átkarolta a férfi nyakát, és csókolta, csókolta. Patrick O’Connor, a hajdani rettegett fejvadász révbe ért. Megtalálta a boldogságot.

 
M.G. Rooster
Némethy Géza
2007.