Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Maverick Kid 3

2009.02.17
Maverick Kid III.

Száraz, forró bozótos Mexikóban, néhány agave, kaktuszok és csörgőkígyók, büdös, mosdatlan rablók tanyája. A félig kiszáradt, mély kút vize zavaros, és valamilyen furcsa mellékíze van, a környéken vad alig található, enni csak a csontsovány tyúkokat lehet, amiket a rablók szakácsa, Eduardo isten tudja honnan lopott. Ez volt Campo Desesperanza, a Reménytelenség tábora, Maverick Kid új otthona. A sabinasi bank kifosztása után ide igyekeztek, itt akartak elrejtőzni az őket üldöző katonák elől. Valamikor szegényes kis falucska lehetett, de elnéptelenedése után a természet kezdte visszavenni ami az övé, a roskatag viskók eltűntek a bozótos mögött, út már régen nem vezetett errefelé, még a környéken lakó idősebbek sem emlékeztek a hajdani falucskára. Ez tette ideális rablótanyává, valamint az a tény, hogy a vidék legmagasabb pontján volt, ezért a környező bozótosból minden irányt szemmel lehetett tartani. Maverick Kid rablócsapata további veszteségek nélkül elérte a menedéket nyújtó bozótost, és miután körben őröket állíttatott, Moses nekilátott a zsákmány elosztásának. A rabolt pénzt kiszórta a kecskelábú asztalra, és az egyik rabló, Esteban segítségével – akit alvezerének szemelt ki – csinos rakásokba rendezték. Először három egyforma köteget alkottak, és Kid eltette az egyiket, ez volt a vezér része, a harmad. A maradék pénzt most négy részre osztották, és az egyiket megkapta Esteban, az alvezér. Utána a többit annyi részre osztották, ahányan még maradtak. Moses elkomorodva nézte, amint az emberek egymást taposva tülekedtek az asztalhoz, és kipirult arccal tették el a gyilkosságok árát. Boldogok voltak, hogy közülük annyi ottmaradt holtan a városban, mert így nagyobb volt a részesedésük. A fiú valósággal rosszul lett az undortól és a szégyentől, teljesen elfehéredett.
- Don Kid, csak nincs valami baja? – kérdezte Esteban. – Igyon pár pohárral, mert nagyon elszíntelenedett! – röhögött. Moses egy hatalmas ökölcsapással bizonyította be, hogy ez csak a látszat, nincsen neki semmi baja. Esteban – a többi rabló nagy örömére – vérző szájjal esett hanyatt, egyenesen egy rakás lócitromba.
- Ez az, patrón, jól megadta neki!
- Igyunk az új patrónra! Kemény bandido!
Moses undorát legyűrve, – hogy tovább szilárdítsa pozícióját – együtt ivott az emberekkel. És hogy Esteban lássa, alapjában véve nem haragszik rá, vele is ivott, sőt meg is dicsérte kemény állát. Az ivászat késő éjjelig tartott. Másnap reggel akár egy kisgyerek is elfoghatta volna az egész bandát, a másnapos emberek szinte magatehetetlenek voltak. Mint kiderült, az őrök is lerészegedtek, az egész tábor védtelen maradt. Maverick Kid éktelen haragra gerjedt!
- Esteban, az őrök közül lőj le kettőt!
- Si, Don Kid, rend lesz! – és már el is dördült a két lövés. Az emberek megrettenve néztek egymásra, az új patrón nem teketóriázik. Délelőtt aztán mindenki nekilátott a feladatának, kicsit helyre kellett hozni a tanyát. Közben Kid alvezérével tárgyalt.
- Esteban, hamarosan újabb bankot kell keresni, mert különben felkopik az állunk.
- Si, Don Kid, tudok még többet is, bár kicsit messzebb vannak. Van például egy nagyon nagy bank a határ mellett, Piedras Negrasban, esetleg egy kis bank közelebb Nava-ban. De a vonaton is rendszeresen szállítanak pénzt, azt se nehéz megszerezni. Vagy lenne még …
- Elég lesz ennyi is! – vágott a szavába a főnök. – Piedras Negrasban van katonaság? Mennyire őrzik a bankot?
- A helyőrség a városon túl a határ felé van, bent a városban nincs sok fegyveres. A rablókat a határon túlról várják! – röhögött Esteban.
- Jó, akkor ezt a bankot raboljuk ki! Erről az oldalról nem számítanak rablásra, nem lesz nehéz dolog. De mégis jobb lenne éjszaka csinálni, dinamittal kirobbantani a falat és a széfet, aztán a sötétben gyorsan meglépni. Kell szerezni a bányavidékről dinamitot, legalább négy hatos csomagot, gyújtózsinórt, meg szerszámokat.
- Patrón, tíz napon belül itt lesz minden.
Hosszú tíz nap következett. Moses sokat volt egyedül, elkülönült embereitől, mert undorodott tőlük. Hogy leplezze undorát, gyakran kilovagolt Cóndor hátán, felderítette a környéket. Közben jöttek a hírek, a sabinasi rablásért tízezer pesót tűztek ki a fejére, a többi rablóra három-háromezret. A megölt pénztáros köztiszteletben álló személy volt, és a katonaság is bosszúra éhesen kereste őket. Moses, hogy szőke haját elrejtse, pirostarka kendőt kötött a fejére, és még szélesebb karimájú sombrerót szerzett. A bőrét már eléggé kicserezte a nap, majdnem olyan sötét volt, mint a félvéreké. Egyik nap egy pár viskóból álló tanyán igazi kincsre bukkant, egy régi maja nyakéket látott egy szegény peon öreganyján. Nem tudott neki ellenállni, és hosszas alkudozás után megvette. Talán eszébe jutott Lolita? Ki tudja, mert még magának sem vallotta be. A nyakába akasztotta a láncot a furcsa aranyfigurával, hátha szerencsét hoz, magához vonzza a többi aranyat. Esetleg az óhaza mondái jutottak eszébe, a Rajna kincsei? Közben megjött a dinamit is, így aztán a csapat elindult a határ, Piedras Negras felé. A vállalkozás rosszul kezdődött, a szakácsot otthon kellett hagyni, mert egy kelés miatt nem tudott lóra ülni. Rosszkedvűen lovagoltak rekkenő hőségben, és a kút rosszízű vize hamar kifogyott a vizes tömlőkből. Ezen a vízszegény tájon nem volt könnyű utánpótlást szerezni, így Maverick Kid kiküldött hat embert vízért, három irányba. Estére négyen vízzel tértek vissza, két embert soha többet nem láttak viszont. Piedras Negras előtt ideiglenes rejtekhelyet kerestek, Don Kid és Esteban belovagoltak a városba terepszemlére. A bankot hamar megtalálták, de minden utcasarkon az ő körözvényeik voltak kifüggesztve. Baljós előjel! Szerencsére nem ismerték őket fel, Esteban fél szemét lekötötte, Moses sántított, mintha az egyik lába merev lett volna, árulkodó szőke haját a pirostarka kendő eltakarta. Két napig tartott a felderítés, és a terv kidolgozása. Természetesen a bankban is voltak, Esteban egy kisebb összeget helyezett letétbe, hogy az ügyintézés alatt mindent alaposan megfigyelhessenek. A mellékutcai falat akarták kirobbantani, és így az iroda felől jutottak volna a széfhez. A házon belül már csak egy rácsos ajtó volt, az nem látszott nehéz esetnek, de gyorsan és összehangoltan kellett cselekedni. A csapat megvárta a késő estét, és több részletben odaszivárogtak a bank közelébe. Két ember villámgyorsan megásta a mellékutcában a fal alját, a gödörbe betették a dinamitrudakat és földdel-kővel lefojtották, majd meggyújtották a zsinórt. Kisvártatva hatalmas dörrenés reszkettettette meg a levegőt, a rablók félig süketen ugrottak be a keletkezett nyíláson. Egy újabb rúd rövid kanóccal, és már a rács is kidőlt. A széf sarokvasaira már nehezebb volt feltenni a rudakat, de ezzel is hamar végeztek, és a nehéz vasajtó leszakadt a pántokról. A páncélszekrény tartalmát gyorsan zsákokba söpörték, és már rohantak is ki az épületből. Kint az utcán a felriadt polgárok egy része már tűzharcba keveredett a rablókkal, akik Maverick Kid kiáltására vágtába ugrasztották lovaikat, és megpróbálták elhagyni a várost. Két-három lemaradótól eltekintve szinte könnyedén kijutottak a városból, hat-hét ló is cipelt pénzeszsákokat. Nagy fogás volt. A városon kívül a lovakat ügetésre fogták, mert az éjjel még nagy utat akartak bejárni, és a sötétben nem tartottak az őket üldöző polgároktól. Ők az első halottuk után feladták az üldözést, és visszamentek a városba. A csapat így üldözők nélkül ügetett a sötét országúton. Hajnalban elrejtőztek, hogy kivárják az újabb estét. Nem tudták, hogy a rablásról távírón már értesítették a környék összes helyőrségét, és a katonaság áthatolhatatlan gyűrűt vont köréjük. Mint derült égből a villámcsapás, úgy érte őket nappali álmukban a katonák erős puskatüze. A felriadt rablók – már akit az első sortűz nem szegezett a földhöz – lóra kaptak, és megpróbáltak áttörni a katonák gyűrűjén. Egy részüket a katonák élve vagy holtan elkapták, de pár ember, köztük Maverick Kid, Esteban, és még négyen átvágtak a süvítő golyók között. Ők hatan – négyük lova pénzt is vitt – apróbb sérülésekkel menekültek. Egyenesen belerohantak a tartalékcsapatba, és a kialakuló tűzharcban Esteban elesett. Moses szembekerült a tartalékcsapat őrmesterével és két közkatonával, akik elállták az útját. A remek amerikai Colt pillanatnyilag mentette a fiú életét. Az őrmester és az egyik katona meghalt, a másik könnyebben megsérült. Kid hatalmas ütést érzett a hátában, és majdnem lebukott Cóndor hátáról. Ráhajolt a ló nyakára, úgy próbált menekülni, de az egyik lábába két újabb golyó fúródott, az egyik csontot is ért. Moses életét gyors lova mentette meg, igazat mondott Julio Cesar Herrero, a ló tényleg felülmúlhatatlanul gyors volt. Az üldöző katonák lassan elmaradtak, a fiú lassíthatott. Sebei elég bőségesen véreztek, megpróbálta az ingével, pirostarka kendőjével bekötözni őket. A vérveszteségtől lassan elerőtlenedett, alig tudta magát tartani a nyeregben. Viszont a kötések lassan megállították a vérzést, így már nem hagyott vérnyomokat maga után. A leszálló hűvös este felüdítette. Számot vetett helyzetével, és San Felipe felé vette az irányt. Úgy gondolta, onnan már nincs messze Don Alfonso haciendája, ahol Inez mama, és főleg Lolita talán megint befogadják. Bár – gondolt bele szégyenkezve – ahogy búcsú és köszönés nélkül elhagyta őket, talán tudni sem akarnak róla többet! Tán még a katonáknak is szólnak – rettent meg a gondolattól. Miközben lovagolt az éjszakában rejtekhelyet keresve, végiggondolta a lehetőségeit. Talán mégis jobb lesz, ha nem megy a haciendára. Megkeresi Herrerót, ő majd jó pénzért szerez segítséget, nála van az előző rablásból a része, valamint a mostaniból még két zsák pénz. Ennyivel már lehet kezdeni va-lamit. Hajnalodott. Mivel nem akart napközben az úton mutatkozni, ezért behúzódott a bozótosba, ahol egy kevés sovány fű is volt Cóndornak, és nedvdús kaktusz neki. Az egyik kaktuszfajtából több darabot megrágott, és a sebeire kötözte, mert úgy hallotta, gyulladáscsökkentő hatása van. Minden esetre, pillanatnyilag hűsítette az égő területeket, és megakadályozta a további vérzést. Alkonyatkor döbbenten tapasztalta, hogy már nem tud felülni a lóra, úgy elgyengült. Cóndort száron vezetve indult el az éjszakába. Később aztán egy kidőlt fa segítségével sikerült felkapaszkodni a nyeregbe, így már gyorsabban haladt. Ereje egyre fogyott, és a sebláz kezdte elővenni.
- Kitartás, már nincs sok hátra! – próbálta megtartani magát a nyeregben. Az út hátralevő részét már félig eszméletlenül tette meg. Szerencsére Cóndornak apránként ismerős lett a táj, és az okos állat hazatalált egykori istállójához. Julio Cesar Herrero épp az udvaron dolgozott, amikor a nyitott kapun keresztül a ló meghozta véres terhét.
- Madre de Dios! – ugrott fel a készülő kosár mellől Herrero, – hiszen ez Cóndor és Don Kid! Csak senki meg ne lássa őket!
Gyorsan bevezette a lovat az istállóban a leghátsó rekeszbe, és Maverick Kid eszméletlenül hullott a karjai közé.

folytatjuk…

Némethy Géza, 2008.