Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Maverick Kid 2

2009.02.17
Maverick Kid II.

Vitte a víz az élettelen testet. A határfolyó, bár helyenként zúgók is szabdalták, ezen a szakaszon egyre lassabb és szélesebb lett, egyre több lett benne a kanyar. Az egyik kanyarban Maverick Kid testét, mint egy korhadt uszadékfát partra vetette a víz a mexikói oldalon, egy nádas, bozótos részen. A test oldalára fordulva feküdt a vízparton, mintha csak aludna, egyik lába felhúzva, és az egyik keze a feje alatt. A másik lábat egyre mozgatta víz. Alkonyodott, és ahogy ment lefelé a nap, úgy lett egyre hűvösebb. Errefelé, bár a nappalok forróak, az éjszaka nagyon hideg tud lenni. Már szinte teljesen besötétedett, amikor Moses felnyögött, és lassan visszatérő tudatával kivonszolta magát a vízből. Lőtt sebei bár nem véreztek különösebben, rettenetesen fájtak, és úgy tűnt, mikor a lova felbukott, az egyik karja is eltörött. A sötét vízparton reszketve kuporgott, újra és újra elveszítve öntudatát. Keserves éjszaka volt, nagyon kevésen múlt, hogy túlélte. Mikor a nap felkelt, Maverick Kid egy bot segítségével feltápászkodott, és elindult délre, az ismeretlenbe. Déltájban összeesett, de ahogy jött az alkony, megint magához tért. A vérveszteség és a mardosó éhség teljesen elgyengítette, fásultan vonszolta magát árkon-bokron keresztül. Hamarosan egy útra lelt, és azon ment tovább, a lába gépiesen vitte előre, botja halkan kopogott a poros úton. Talán már éjfél is lehetett, amikor a holdfényben nem vett észre egy gödröt, és belelépett. Kificamodott bokával eszméletlenül feküdt az országút porában. A kelő nap sem tudta magához téríteni. A földekre igyekvő peonok vették észre az úton heverő, eszméletlen Maverick Kidet, poncsójukból hordozható függőágyat fabrikáltak, és bevitték a közeli haciendára, Don Alfonso birtokára. Keserves út volt, a sebláztól gyötört Moses eszméletlenül nyöszörgött, néha még kiabált is, anyját és kishúgát hívta lázálmában. Don Alfonso nem sokat törődött a beteg gringóval, de legalább megengedte, hogy a szakácsnő, aki a kuruzsláshoz is értett, befogadja és gyógyítsa. Inez mama lányával, Lolitával felváltva virrasztottak Moses fölött, cserélték kötéseit, ápolták. Nehéz gyógyulás volt, a két lőtt seb, a törött kar és a kificamodott boka, a súlyos vérveszteséget tetéző erős sebláz majdnem elvitte a fiút. Napokig eszméletlenül feküdt, időnként hánykolódva, seblázában kiáltozva anyjához és kishúgához beszélt, őket hívta, reménytelenül. Lolita ilyenkor kézbe vette Kid nyirkos reszkető kezét, és homlokát simogatva próbálta megnyugtatni a fiút. Mikor a kötéseket cserélték, segített Inez mamának a fiút mosdatni, rendbetette a haját, még a körmeit is levágta, kitisztította. Ahogy múlt az idő, Moses átalakult, és mire felocsúdott eszméletlenségéből, a véres csavargóból csinos fiatalember lett. Inez mama óvta is lányát tőle:
- Lolita, csillagom, bele ne szeress nekem a gringóba, mert szíjat hasítok a hátadból! Nem is hiányozna más, mint egy rakás félvér unoka!
Lolita nem felelt, leeresztett szempillái mögé rejtette érzéseit, de látható volt, a beteg fiú ápolása felébresztette érzékeit. Sajnos Moses ebből mit sem vett észre! Eleinte amíg eszméletlen volt azért, később pedig inkább a jövő foglalkoztatta, és bár hálás volt a lánynak az ápolásért, nem sokat törődött vele. Szegény Lolita szinte visszasírta azt az időt, amikor a fiú még eszméletlen volt, és simogathatta, dédel-gethette. Most, hogy Kid felkelt a betegágyból, csak a napi ötszöri étkezésnél szolgálhatta. Inez mama fontosnak tartotta, hogy a legyengült beteg jól táplálkozzon, ezért napjában ötször is megetették, csupa olyan étellel, amik bár ízletesek voltak, de Moses még soha nem evett. A mexikói konyha remekei voltak, és bár a mama nem nézte jó szemmel a fiút, de a vendégszeretet hagyományai szerint mindent megtett érte. Lolita a betegápolás mellett – ami hál’istennek egyre kevesebb munkát adott – szép mexikói háziszőttesből új ruhákat varrt neki. Mire Maverick Kid teljesen meggyógyult, tetőtől talpig fel is öltöztette a lány. Mosest talán csak a sápadt bőre különböztette meg a helyiektől, valamint szőke haja és zöldes szeme. A gondos ápolás és a jó koszt megtette a hatását, megerősödött, de ezzel együtt nyugtalanná vált, nem tudta, mit is kezdjen magával. Szerencsére kiderült, kevéske megmaradt holmija között ott volt a dupla bélésű pénzesöv, így helyi viszonylatban még szinte tehetős is volt. Elsősorban lovat és fegyvereket kell szerezni – döntötte el magában. Don Alfonso nem tartott eladásra lovakat, így Moses a legközelebbi nagyvásárra bement Inez mamával a közeli városba. Hát mégis csak eljutott San Felipébe, bár társai már halottak, ő itt van! Elgondolkodva járkált a vásár forgatagában, és míg Inez mama bevásárolt mindent, amire Don Alfonso haciendáján szükség van, ő szinte kábán járkált az eladók között. Végül összeszedte magát, és az eladó állatok felé tartott. Végignézte a kínálatot, volt ott minden, szamár, öszvér, igás- és hátasló, haszonállatok. Aztán rátalált egy neki tetsző lóra. A gazdája, egy elszegényedett vaquero kényszerűségből adta el a remek állatot, mert olyan adósságot halmozott fel, amit nem tudott kifizetni.
- Hombre, mennyiért adod a lovat?
- A ló lenni olcsó, patrón, csak nyolcszáz peso, de megéri, jól tanított ló.
- Nyolcszáz peso, te megőrültél?! Négyszázat se ér! Talán írni is tud, hogy ilyen drága? Legfeljebb négyötvenet adok érte.
- Patrón, a ló nagyon gyors, gyorsan menekülhet vele – kacsintott rá a vaquero – ha a helyzet olyan! Adni hétszázat, és kész.
- Adok érte hatot, de akkor teljes felszereléssel add ide, bár a mexikói nyereg nem valami kényelmes.
- Nyereg lenni nagyon drága, ezüstveretes, csak az megér annyit!
- Hombre, adok a lovadért nyolcszázat, de így ahogy van, nyereggel, takaróval, és ráadásul a nyersbőr lasszót, a riatát is add ide. De hogy te se járj rosszul, nem értéktelen papírpesóval fizetek, hanem amerikai aranydollárral!
Az üzletet megkötötték, a vaquero könnyes szemmel elbúcsúzott lovától, és Maverick Kid a jó üzletre áldomásként még egy pohár meszkalra is meghívta.
- Patrón, ha valamire még szüksége lenne, keressen meg, itt lakom San Felipétől délre. Bárki megmondja, melyik Julio Cesar Herrero tanyája.
Az idő elment, és míg Inez mama a szekéren zötykölődött hazafelé, Moses az új lovát próbálgatta. Kiváló vásárt csinált, a ló gyors és robbanékony volt, ugyanakkor hamar elfogadta gazdájának. Cóndornak – kondorkeselyűnek – hívták, és a név tetszett neki, nem nevezte másnak. Otthon Lolita alig tudta leplezni csalódását, hogy a fiú nem hozott neki semmit a vásárból. Szomorúan sóhajtozva tette elé a vacsorát, de ő ebből semmit sem vett észre, csak az új lováról beszélt.
- Meglátod Lolita, ezen a lovon senki sem ér utol! Gyönyörű állat!
Lolita aznap este álomba sírta magát. Úgy érezte, meghasad a szíve! Másnap reggel újra mosolygott, szépen felöltözött, és újabb harcba indult a fiú szerelméért. Kid mindebből semmit nem vett észre, hamar ellovagolt. Most, hogy már volt lova, nyugtalanná vált, nem tudott egy helyben maradni. A következő héten bejárta a környéket, és Julio Cesar Herrero segítségével még fegyvert is szerzett, bár pénze java ráment. Rejtély, hogy a vadonatúj Colt milyen úton került San Felipébe, de Moses nem tudott neki ellenállni. A fegyver vonzotta magához a bajt, és a fiú mexikói banditákkal haverkodott. Úgy tervezték, kirabolnak egy bankot, vagy tán többet is. A következő hétvégén Maverick Kid újra elment Inez mamával a hetivásárra, és míg a mama vásárolt, ő új cimboráival poharazott.
- Don Kid – köszöntötte tisztelettudóan az egyik haramia, – szerdán szállítanák el a pénzt a sabinasi bankból. Ha ma elindulunk, még kedden ki tudjuk fosztani a bankot, és szerdán már nem lesz mit elszállítani! – nevetett tele szájjal Sebastián, hogy látni lehetett, már alig vannak fogai. Moses azonnal igent mondott, és Inez mamával nem törődve egyből útnak is indultak. Este Lolita zokogva siratta szerelmét, reményeit, melyek elszállni látszottak. Úgy érezte, soha nem látja újra a hálátlan fiút, akibe elmondhatatlanul beleszeretett. Inez mama – bár nagyon megkönnyebbült – vigasztalgatta.
- Lelkecském, Lolitám, akad minden ujjadra tíz jobb kérő is, ne sajnáld a hálátlan gringót! Itt van például José María Pérez, ő bomlik utánad, csak egy szavadba kerül, és mindent a lábad elé rak!
- Mamita, nekem nem kell sem José María, sem a többi semmirekellő vaquero, nekem Moses kell! A szép szőke Moses!
- Lolita, kislányom, felejtsd el őt, ő már nem fog többé visszajönni, ha képes volt búcsú nélkül itthagyni!

A kis csapat egyenletes tempóban ügetett Sabinas felé. Maverick Kid gyakran érezte magán a többiek tekintetét, tudta, most kell bizonyítania rátermettségét, elszántságát. A csapat vezetője, Don Alejandro el Hermoso (aki nevével ellentétben – talán Szép Sándornak lehetne fordítani – csúnya, ragyásképű, alacsony fickó volt) gyakran próbálgatta, már-már kötözködött vele. Időről-időre vágtába ugrasztotta a lovát, és gúnyosan nézett hátra Mosesre. A fiú ezt megunva, a következő alkalommal alaposan megsarkantyúzva lovát, negyed mérföldön belül elhagyta a vezért. Alejandro, bár rendreutasította, elégedett volt az új fiú gyorsaságával. A következő próba a fegyverhasználat volt, de Maverick Kid ebben is jeleskedett, golyói gyakorlatilag darabokra szaggatták az út melletti bozót tövében napozó csörgőkígyót. Kedden reggel értek Sabinasba, az egész napot a városban töltötték, hadd gyűljön még a pénz a bankban. A mexikóiak egész nap a kocsmában ittak, és bizony némelyikük már eléggé el is volt ázva. Moses csodálkozott, Alejandro miért engedi nekik, hogy így berúgjanak, aztán rájött, a Don őket fogja áldozatul hátrahagyni az üldözőknek. Mikor erre rájött, azonnal abbahagyta az ivást, és a továbbiakban ugyanazt az egy pohár meszkalt szopogatta a látszat kedvéért. Alkonyat előtt egy órával Don Alejandro kiparancsolta őket a kocsmából, és száron vezetett lovakkal, több csoportban elindultak a bank felé. Maga a rablás nem volt túl nehéz dolog, egy csoport bement a bankba, fegyvert szegezett az alkalmazottakra, megtöltették a zsákokat pénzzel, és kész. Már kifelé indultak a pénzzel, amikor váratlanul egy mexikói katonatiszt lépett a bankba, és azonnal átlátva a helyzetet, tüzet nyitott rájuk. Golyója szinte leszakította Don Alejandro állát, aki azonnal meghalt. Maverick Kid nyomban visszalőtt, és nemcsak a tisztet lőtte le, hanem fordulásból a bank főpénztárosát is, aki már elő is vette a puskát a pult alól. A banda eszeveszetten lövöldözve tört utat a városon keresztül, miközben katonák vetették magukat utánuk. A katonák parancsnokuk halálán feldühödve a részegségük miatt lemaradó rablókat valósággal darabokra szaggatták. Aki ezt megúszta, azt másnap felakasztották. A csapat maradéka, immár Maverick Kid vezetésével a gyorsan leszálló estét kihasználva egész éjjel vágtatott hazafelé. Vágta közben Moses elgondolkodott Don Alejandro el Hermoso, a Szép Sándor csúnya halálán, de nem volt visszaút, most ő lett a rablóbanda vezére, és a két gyilkosságért biztos kötél vár rá Mexikóban, de odahaza is legalább hosszú börtön, vagy akasztás. Szótlanul vezette a csapat maradékát az előre felderített rejtekhelyre.

folytatjuk…

Némethy Géza, 2008.