Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Maverick Kid 1

2009.02.17

Maverick Kid I.

 

Még hallatszott a távolból a diadalmas rikoltozás, a vértől megittasult indiánok lovaikat nekieresztve vágtattak szegényes zsákmányukkal, amikor Moses előmerészkedett a bozótosból. A fedett istálló még égett, de a lakóépület ép maradt. Ez talán annak volt köszönhető, hogy amikor meglepték őket az indiánok, szülei és testvérei éppen az állatokat látták el, és így a rövid tűzharc az istálló védelmében zajlott. Semmi esélyük nem volt, a legjobb puskával Moses ment vadászni, apjánál csak egy öreg pisztoly, és egy még régebbi kovás puska volt. A leadott lövések nem sok eredménnyel jártak, az indiánok közül csak ketten sebesültek meg könnyebben. Mire a fiú – meghallva a lövöldözést – visszafordult, az indiánok már ki is vonszolták szüleit, bátyját és kishúgát az időközben felgyújtott istállóból. A támadók egy része megpróbálta összeszedni a tűztől megriadt lovakat, míg mások a lakóházban fosztogattak, fegyvert, lőszert, élelmet és ruhaneműket kerestek. A zsákmány nagyon szűkös volt, Ackermannék szegények voltak, az európai nyomorgás után hiába vándoroltak ki az Újvilágba, bizony itt sem mosolygott rájuk a szerencse. Hiába dolgoztak látástól vakulásig, a farm bizony elég keveset nyújtott, de mégis ez volt az otthonuk, egyetlen vagyonuk. Sárga Kő, az indiánok vezetője, látva milyen kevés a zsákmány, felkapta a sikoltozó kislányt, és egyszerűen átdobta egy másik indián kezébe, hogy magukkal vigyék. Dolf, a bátyja hiába próbálta kiragadni húgát a harcos kezéből, hiába próbálta késsel megvédeni, egy hátulról kilőtt nyílvessző megölte. Utolsó erejével még belevágta a kést az indián lábába, majd összeesett. Már nem láthatta, hogy a következő nyílvessző miként öli meg húgát, és ahogy a vértől felizgatott támadók tomahawkkal megölik szüleit. Erre a látványra érkezett Moses a bozótos peremére. Iszonyodva nézte, amint az indiánok megcsonkítják szüleit, testvéreit, majd a hirtelenjében befogott állatokkal és a többi zsákmánnyal elvágtatnak. Moses egyedül maradt halottaival.

Az árverés befejeződött. A bank, a boltos igénye ki lett elégítve, és Mosesnek mindössze tizenegy dollár maradt, az öreg lovon és az óhazából hozott vadászpuskán kívül. Minden a hitelezőké lett, a fiú földönfutóvá vált. A helybeli gazdák, akik amúgy sem nézték jó szemmel a betelepülteket, még munkát sem akartak adni neki. Így aztán Moses nekiindult a világnak, tizennégy éves szívében száz évnyi szomorúsággal és haraggal, éhesen. Hetek teltek el, de az alultáplált, sovány kölyök az öreg lóval sehol sem kapott munkát, még szállást és élelmet is csak ritkán. A tél közeledett, a pénze már rég elfogyott, de még volt bőven lőpora, golyója és kovája. Úgy gondolta, a telet vadászva kihúzza, de a környékről a marhatenyésztők már elűzték a vadakat. Keserves idők voltak, Moses egyre többet éhezett. Egyik nap egy fiatal, elbitangolt marhát látott. Nem gondolt a büntetésre, célzott és lőtt. Az izgalomtól reszketve kanyarította ki a legjobb húsdarabokat, és pakolta fel az öreg lóra. Már éppen végzett, amikor lódobogást hallott. Gyorsan elfektette lovát a bokrok között, és a félelemtől reszketve ráfeküdt a ló nyakára, karjával összefogva a ló pofáját, hogy az öreg állat el ne árulhassa. A lovasok időközben odaértek a borjú maradványaihoz.
-  Hát ebből a borjúból nem sok maradt! – jegyezte meg a lovasok vezetője. – Fel kéne kötni, aki ilyet csinál!
- Főnök, a borjún még nem volt billog, és azt maga is tudja, a billogozatlan marhát, a mavericket nem védi a törvény – jegyezte meg az egyik szikár lovas, miközben a kulacsa után nyúlt. – Szegény ördög talán csak éhes volt, ha pénzt akart volna belőle, akkor nem lelövi, hanem elhajtja. És mi akkor sem tehetnénk semmit!
- Engem akkor is megüt a guta, egy ilyen szép borjút elveszíteni! Kik voltak ma csordával? Le fogom vonni a borjú árát a bérükből! Le én!
- De Főnök, előfordul az ilyen, nem kéne a fiúkat ezért büntetni.
A lovasok lassan, vitatkozva ellovagoltak, és Moses megkönnyebbülten állította fel a lovát. Úgy érezte, megtalálta a megélhetését. A maverick húsa elegendő volt addig, míg a hegyek közé nem ért, ahol téli szállást épített magának. Olykor-olykor rámosolygott a vadászok szerencséje, néha sikerült még szarvast is lőnie, de leginkább elbitangolt marhák után kutatott. Mire jött a tavasz, már kissé meg is hízott, és nőtt jópár hüvelyket. Így viszont sajnos már kicsi lett rá az amúgy is elhordott ruha, a kihasadt csizma. A környékbeli gazdáknak egyre több borjúja tűnt el, de Mosesnek nem jutottak a nyomára. Szép lassan összegyűjtött annyi billog nélküli marhát, hogy már érdemes volt velük elindulni a határ felé. A határszélen hamar talált vevőt az állatokra, és a maverickekért kapott pénzen új ruhát, eszközöket, lőport, és egy új lovat is vett. Teljesen átalakult külsővel ült be a kocsmába egy sört meginni. Itt aztán érdekes beszélgetést hallott.
- A mi vidékünkön nagyon kell igyekezni a billogozással, mert hamar lába kél a jószágnak! – mondta egy sovány gazda alkalmi ivócimborájának.
- Nálunk nem lopják a marhákat – felelte a másik, egy hájasabb rancher. – de nem is lenne rá lehetőségük, mert az embereim ügyesek, és jaj annak, akik marhalopáson kapnak, hamar ellátják a baját!
- Lehetnek az emberei bármilyen ügyesek, ha Maverick Kid kiszemeli valamelyik marhájukat, akkor annak már csak a kihűlt nyoma marad!
- Ha elkapnánk, nem sokat teketóriáznánk vele! - heveskedett a hájas.
- Csak lassan a testtel, Maverick Kid csak billogozatlan marhákat hajt el, és azokat is jobbára akkor, ha elbitangoltak. Törvény szerint nem tehetünk ellene semmit.
Moses a szemébe húzott kalappal hallgatta a beszélgetést. Most értesült arról, hogy már hírneve, mit hírneve, NEVE van, ő a Maverick Kid!
- Tőlem aztán nem tudna egy marhát sem elhajtani ez a kölyök! – pöffeszkedett a hájas rancher. Moses közben odament a pulthoz, és megkérdezte a csapost, ki az a két vitatkozó úr?
- A kövér idevalósi a szomszédba, nagy gazdasága van, legalább nyolcezer marha, alig pár emberrel dolgoztat, mert fukar a végtelenségig, a soványt nem ismerem, ő messzebbről érkezhetett – felelt a barman. Moses elgondolkozva fizette ki a sörét. Még beugrott a vegyesboltba pár apróságért, néhány szerszámért, és hazafelé vette az irányt. Útközben elgondolkozott a hallottakon, és egy gondolat nem hagyta békén. A dagadt ranchert ki kellene fosztani! Hiszen, ha nincs elég embere, akkor a marhákat sem őrizhetik nagyon, könnyű kereset lenne, csak persze közelebbi lakhelyet kell találni. Viszont ha sok marhát szed össze, akkor nem ártana megjelölni őket, hogy más büntetlenül ne tehesse rá a kezét a csordájára. Micsoda szégyen lenne, ha Maverick Kidet kifosztanák - nevetett fel. Hazaérve aztán nekilátott a terv megvalósításának. Újra nyergelt, és elindult északra, olyan vidékre, ahol még nem hallottak róla, ahol még nem ismert a neve. Egy kis városkában a kováccsal billogvasat csináltatott, majd azt, mint szabad legeltető gazda bejegyeztette a megyei hivatalnál. Úton hazafelé aztán ki is próbálta a vasat, mire hazaért, már négy marha viselte az MK billogot. Úgy döntött, még két hónapig „vadászik” a környéken, aztán elindul délnek, végleg odahagyva az erdei szállását. Így is lett, a két lóval, és az időközben megszaporodott csordájával nyár elején már úton volt a déli határ felé. Lassan, ráérősen haladt, mert sok dolga volt. Vigyázni kellett az egyre gyarapodó csordára, felderíteni az utat, és az útjába kerülő újabb maverickeket megbillogozni. Közben, ha elkerülhetetlen volt, be-be ment a falvakba utánpótlásért, és bár nevét elhallgatta, sokaknak gyanús volt az egyedül legeltető fiatalember. A határhoz közel hallatlan szerencséje volt, a változatosság kedvéért egy szarvast űzött – a marhákból nem akart levágni, inkább vadászott – amikor a szarvas elvezette őt egy keskeny bejáratú, ámde beljebb igen tágas kanyonba. A kanyon mélyén bővizű patak, és gazdag legelők, letelepedésre alkalmas terület fogadta. Nem is habozott tovább, miután elejtette a szarvast, visszament a csordáért, és beterelte őket az új lakóhelyre. Két héten belül már állt egy szerény kunyhó, és Maverick Kid újra portyázni indult. A dagadt rancher marháit könnyűszerrel megtalálta, szinte minden nap megvámolta a csordákat. Mire eljött a tél, már többszáz billogozott marha legelt a kanyonban. A környéken addigra mindenki ismerte a nevét, többször panaszt is tettek ellene, de nem tehettek semmit, mert csak billogozatlan maverickeket gyűjtött össze. Két éven belül már szinte tehetősnek mondhatta magát, és két mexikói segítője is volt. Maverick Kid rancher lett. Az egyik alkalommal, amikor éppen új állatokat terelt hazafelé, váratlanul mexikói rablók fogták körül. De nem akarták kirabolni, ó nem! Szükségük volt rá! A banda vezetője, egy texasi haramia, Butcher Fred olyan embert keresett, aki ért a marhákhoz, ismeri a környéket, és beállna a bandájába. Sajnos Moses hamar beadta a derekát, megszédítette a Butcher Fred által felvázolt jövőkép, már látta magát, mint igazi „rico”-t, gazdag embert. Eleinte jól ment a dolog, és mivel már válogatás nélkül hajtották el a marhákat, így sokkal nagyobb csordákat tudtak terelni a határon túlra. A feldühödött farmerek hiába üldözték őket, helyismerete mindig segített, mindig el tudtak menekülni. A kárvallott gazdák egyre magasabb vérdíjat tűztek ki Butcher Fredre és Maverick Kidre. És ahogy nőtt a vérdíj, nőtt az üldözők és árulók száma is, hamarosan már tűzharcban kellett megvédeniük magukat. Ekkor ölt először embert. Legközelebb még kevesebb szerencséjük volt, az üldözők csapdába csalták őket, és a süvítő golyók között a banda javarésze odaveszett. Négyen tudtak csak elvágtatni, Fred, Moses és két mexikói. Hosszú üldözés kezdődött, a felbőszült üldözők mindenáron el akarták vágni az utat a határ, Mexikó felé. Holtfáradt lovaikon egyre nehezebben kerülték ki harcot, majd hamarosan az egyik mexikóit lelőtték, így csak hárman maradtak.
- Hombre, menjünk háromfelé – mondta este Butcher Fred, - talán úgy több esélyünk lesz megmenekülni.
- A határon túl, Santa Felipében találkozunk, már aki még életben maradt – tette hozzá Maverick Kid.
- Si, senhores, Santa Felipe jó lenni.
Hajnalban háromfelé vágtattak. Maverick Kid hamarosan heves fegyverropogást hallott, a mexikóit utolérték, és lelőtték. Kisvártatva újabb lövéseket lehetett hallani, ezúttal egész közelről, Butcher Fred, aki félt az eltévedéstől, Moses nyomait kezdte követni, és két tűz közé került. Bár megpróbált derekasan helytállni, a sűrű golyózápor hamar elintézte. Maverick Kid mint az őrült korbácsolta a lovát, hogy még idejében átjusson a határon. Nem vette észre az elébe kerülő kis csapatot és egyenesen közéjük vágtatott. Miután puskáját és pisztolyát is kilőtte, Moses a ló nyakára hajolva próbált utat találni az üldözők között, már majdnem sikerült, amikor két golyó is a testébe fúródott. Utolsó erejével kapaszkodott lovába, amikor a határnál a folyó magas partján a lovat is kilőtték alóla. Élettelenül hullott a vízbe, és a sodrás azonnal elragadta. Az üldözők visszafogták a lovaikat, és a magas partról nézték, miként sodorja a víz Maverick Kid ernyedt testét. Bosszút álltak a rablásokért.

folytatjuk…

Némethy Géza, 2008.