Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hajdani bankok

2018.03.04

Hajdani bankok

 

    Leslie rosszkedvűen ült a székében, a Fort Sumner Mercantile Bank fiókjában. Fegyvere húzta a derekát, mérgében kivette a tokjából, és az asztalra rakta. Nemrég mentek el a pénzszállítók, egyelőre semmi dolga nem volt, csak fájós térdét masszírozta, de nem csak a térde fájt, hanem a dereka is. Hiába minden, az évek elkoptattak, – gondolkodott magában – el kellene menni valami jó gyógyfürdőbe! Gondolatai hirtelen visszarepítették a múltba…

…De régen is volt! Milyen szép is volt az Óhazában! Leslie messziről érkezett Amerikába, egy kis kelet-európai államocskából, a Kárpátok hegyei között született, de a biztos megélhetés utáni vágy emigrálásra kényszerítette. Sok hányódás után került délnyugatra, és innen már nem is fog elmenni. Texas, Új-Mexikó, ezt a két államot talán már több százszor is bejárta, lóháton, postakocsin, vonattal. Eleinte alkalmi munkákból élt, sok mindenhez értett, dolgozott patkolókovács mellett, volt órássegéd, boltos, lovász és építőmunkás. Aztán elege lett a nyomorból, és csatlakozott egy rablóbandához. Alacsony termete miatt csak Shorty-nak hívták, igazi neve senkit sem érdekelt. Még a körözvényeken is a Shorty név szerepelt a képe alatt. Kétszáz dollár volt kitűzve a fejére, ami akkoriban sem volt kiemelkedő vérdíj, „Dead or alive”, holtan vagy élve. Pár kisebb rablás – postakocsi, vonat és hasonlók – után szemet vetettek egy bankra, azt próbálták kirabolni. Nem jártak sikerrel. Tűzharcba keveredtek a bank őrével, akit vérbe fagyva hagytak hátra, de pénzt, azt nem sikerült szerezni. Viszont a híres fejvadász, Pat O’Connor eredt a nyomukba, és két-háromheti, több államon keresztül tartó üldözés után sarokba is szorította őket. A tűzharcban elesett a banda vezetője, és Leslie golyót kapott a lábába, nem tudott elmenekülni, így aztán egy gyors tárgyalás után Fort Yuma hírhedt börtönébe került. Három és fél év után szabadult, nyolc dollárral a zsebében. Nehéz volt mindent újra kezdeni, ekkor váltott államot, és Texas helyett Új-Mexikóba ment, ott még nem ismerték. Újra kezdődött a vándorlás, az alkalmi munkák és a nyomorgás. A börtönből szabadulásakor visszaadták fegyvereit, és egy jólelkű istállótulajdonos megajándékozta egy lóval. A ló már nem volt fiatal, nem akarta tovább potyára etetni, eladni nem tudta, így legalább megszabadult tőle. Swallow, neve ellenére nem repült, mint a fecske, jobban szeretett békésen poroszkálni, viszont kitartóan hordozta a hátán. Ha nem volt mit ennie, beérte a legrosszabb legelővel is, és Leslie őszinte barátságot kötött vele. Így járták be Texast, munkát, megélhetést keresve, mikor egy kis eldugott texasi városkában megint bankrablásba keveredtek. Nem, nem ő rabolta ki a bankot, csak éppen rosszkor volt rossz helyen. Vagy jókor, jó helyen? Mivel nem akart megint börtönbe kerülni, távol akarta magát tartani az eseményektől, de a sors közbe szólt. A menekülő rablók rálőttek, el is találták. Viszonozta a tüzet, és egy szerencsés lövéssel leterítette a rablók vezetőjét, egy másikkal pedig súlyosan megsebesített egy rablót, akit így már könnyű volt elfogni. Külön szerencse, hogy az elrabolt pénz pont ennek a két embernek a nyeregtáskájában volt, így a bank visszakapta jogos tulajdonát. A helyi doktor mindent megtett azért, hogy minél előbb újra lábra tudjon állni. Közben a helyi bank vezetője megkereste, és a sikeres akció jutalmául háromszáz dollárt és munkát ajánlott neki, legyen ő a bank őrzője, felügyelje a bankot, a pénzszállítást, gondoskodjon az ügyfelek és a pénz biztonságáról. Nagy levegőt vett, és belevágott. Jó volt újra a törvény oldalán állni, biztosítva volt a megélhetése, de a munka nehéz volt, és veszélyes. Közben találkozott valakivel, aki, bár tizenöt évvel volt nála fiatalabb, de megváltoztatta az életét. Törvényen kívüli bevándorlóból így vált törvénytisztelő, megbecsült emberré, házas, szerelmes emberré…

…Fáj mindenem, kellene egy meleg fürdő valami gyógyvízben, pár masszírozás. Bezzeg otthon, a Kárpátokban a földem végén ott volt a meleg vizes forrás, remek gyógyforrás volt, messziről is jöttek oda emberek, a fájós tagjaikat kikúrálni. De jó lenne megint otthon lenni! Élvezni a gyógyforrást, tájszólással beszélni, mindenkit ismerni…

…Nehéz évek jöttek. A bankot többször is megpróbálták kirabolni, és ő minden alkalommal sikeresen visszaverte a támadást. Négyszer lőtték meg, de szerencsére csak könnyebb sebeket kapott, míg a támadók közül kilencet kivont az igazságszolgáltatás kezei közül (elhaláloztak a tűzpárbajban), és mintegy huszonnégy rablót juttatott részben börtönbe, részben kötélre. Ekkor terjedt el a híre a rablók között, hogy ahol Leslie a bank őrzője, azt a bankot békén kell hagyni. A banktulajdonosok versengtek érte, de Leslie kitartott a bankja mellett, nem tudták elcsábítani. Alkalmanként vállalt ugyan más bank részére pénzkísérést, de ezt is csak a családért érzett felelősség miatt. Mindent meg akart adni fiatal feleségének, mert a szerelem nagy úr! A kockázatot meg be kell vállalni! Számtalan „kalandban” volt része, és hírneve egyre nőtt. Végül eljutott oda, hogy már ő tanította be az új banki őröket, figyelte előmenetelüket, segítette őket a munkájukban. Sok elismerést kapott, de a múlt, a sötét múlt előkerült. Valaki kiderítette múltját, hogy eredetileg ő is bankrabló volt! Szerencsére a bank vezetése nem foglalkozott a pletykákkal, a pillanatnyi teljesítmény érdekelte őket, és az rendben volt…

…Rohadt nehéz egy fegyver, vagy én öregedtem meg? És nem is tetszik. A régi 73-as Peacemaker Colt, a jó öreg, megbízható .45-ös többet ért, mint ez a vacak! Lehet, hogy újratöltés nélkül akár tizenötször is lőhetek vele, de nehéz, ormótlan, és sokat kell pucolni! Régen valahogy minden jobb volt…

…Voltak nehéz napok. Ahogy nőtt az állam, és a bankok hatalma, pénze, úgy szaporodtak újra a bankrablások. Eleinte elöl volt, kitéve az első lövés kockázatának, később háttérbe vonult, most egy elkerített helyről figyelte az eseményeket. Szerencsére a rablások egyre ritkultak, és nosztalgiával gondolt a régi revolverpárbajokra. Ember ember ellen, revolver a revolver ellen. És eddig mindig ő nyert. Mikor szakad meg a sikerszéria, mikor öntik ki azt a golyót, ami a sírba küldi? Gyakran gondolkodott ezen, féltve szerelmét, féltve a nyugodt életét. Amit sors megírt, az meg van írva. Nem lehet ellene tenni…

…Santa Fe egyik bankjába bejött négy rabló. Fegyverrel hadonásztak, túszokat ejtettek, de egy sikeres lövéssel le tudtam lőni a vezetőjüket. Ma is menne még? Vagy én maradok ott holtan? Ki áll ki mellettem? Azt hiszem, magamra maradtam…

…Az élet ment tovább. Míg Leslie egyre megbecsültebb lett, a bankok versengtek érte, szívében hiányt érzett, nyugalomra vágyott. Aztán a szabályok egyre sokasodtak, a megbecsülés egyre kisebb lett. Bankról bankra járt, de már nem érezte a régi megbecsülést, elkopott a hírneve. Kifogytak a rablók, és Leslie már csak egy, a régmúltból ottmaradt bútordarab lett. Közeledett a hatvanhoz, és érezte, nehéz lenne megint a réginek lenni. De a Sors újra fordított. Új, fiatal rablók jelentek meg, akik nem tiszteltek senkit. Úgy gondolták, az öreg nem ellenfél, egyszerűen kiiktatható. Tévedtek, az öreg harcos jól irányzott lövésekkel tette ártalmatlanná a rablókat, miközben ő nem sérült meg, és a bank tulajdonában nem esett kár. Viszont az elismerés elmaradt. Ekkor gondolkozott el azon, megéri-e ennyit kockáztatni? Hamarosan választ is kapott. Megöntötték azt a golyót, ami akár végzetes is lehetett volna. Aznap minden rendben indult, kinyitotta a bankot, elvégezte az egyre szaporodó papírmunkát, és a neki elkerített részben megkezdte a szolgálatát. Talán fél tizenegy volt, az időpontra már nem emlékezett, azt kiütötték a testébe csapódó .45-ös lövedékek, amikor két álarcos bandita jött be a bankba, fegyverrel a kézben. Párat a mennyezetbe lőttek, és a pénzt követelték. A pénztáros hiába mondta nekik, hogy az új, Pinkertonék által beszerelt széfet ő is csak egy óra múlva tudja kinyitni, lelőtték. Ekkor lépett elő, és megpróbálta lefegyverezni a rablókat. Hiba volt. Felszólítására csak néhány lövedék érkezett, fel kellett vennie a harcot, mint régen. Az egyik rablót könnyen kiiktatta, kezdő volt, de a másik tapasztalt öreg róka volt, ügyesen mozgott ki a lővonalból. A bankos hölgyek sikítva bújtak a pult alá, ahogy tanította nekik, de tőlük nem számíthatott segítségre. Egyedül maradt. Szörnyű párbaj kezdődött. Lövés lövés után, sebesülés sebesülés után. Négy golyó találta el, és a szájából már szivárgott a vér, de még talpon volt. A bankfiók ablakai kitörtek, valaki a seriffért szaladt, a járókelők fedezékbe vonultak. Már nem volt meg a régi harci szellem a lakosokban, és bár sokan hordtak fegyvert, senki nem avatkozott közbe. Már nem érezték övékének a bankot, minek kockáztassanak? Közben a bankban mindenkinek újra kellett töltenie, kifogyott a fegyverekből a lőszer. És újrakezdték. Lesliet eltalálta az ötödik lövés is, amitől lerogyott a földre. A maradék erejével még egyszer rálőtt a rablóra, és ezúttal sikeres volt a lövés, a rabló összeesett. Azonban esés közben kilőtte utolsó golyóját, ami Leslie mellkasába fúródott. Leslie a földre rogyott, és elvesztette eszméletét…

…Hirtelen megjelent előttem egy fényes alagút, melynek végén az Úr kegyelme fogad. Megbékéltem a sorsommal. Bevégeztetett. Ekkor egy hang szólított: Szerelmem, ne add fel! Szükségem van Rád, mivé leszek Nélküled? Szeretlek, gyere vissza, és szeress! Még láttam a lelki szemeim előtt imádott feleségem, hallottam a hangját, de válaszolni már nem tudtam neki. Csak a küzdelem maradt, érte! És nem adtam fel, bármennyire is vonzott a halál…

…A sikertelen bankrablást hosszú gyógyulás követte, előléptetés, jutalom. De ami a legfontosabb volt, hogy a válságos percekben imádott felesége hangja hozta őt vissza az életbe, ő adott erőt a továbbiakhoz. A szerelem mindent legyőz, halált, sebesülést, válságokat. A szeretet ereje a legnagyobb, ahogy Pál apostol írja a korinthusiaknak írt első levelében: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” Ennek értelmében megmaradt a hosszú gyógyulás, felesége szeretetteljes gondoskodásával, és a szerencse, hogy megtartotta a munkáját…

…Mivé is lesz az ember? Gyilkos vagy hős? Érdemei szerint ismerik el, vagy a pillanatnyi érdekek, pletykák szerint? Ezek kavarognak a fejemben, miközben az Óhazára gondolok, a régi birtokra, a melegvizes forrásra, mit ki tudja, ki használ most? Mi lett a rég elfeledett rokonokkal, és mi lesz velem? Egy biztos, a szeretet ereje megmaradt, és ez ad reményt a tovább lépésre. A jövőt nem látom, a jelennel kell megbirkóznom…

M.G. Rooster

 Némethy Géza

 2018.

                                                                                                                                 Márkos Lacinak