Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Betyárbecsület

2009.02.11
Betyárbecsület
eastern
 

A nap még magasan járt az égen, de már égett a tűz az erdei szálláson, a Börzsöny mélyén. A tűz mellett szép szál legény szorgoskodott, pisztolyhoz való kovaköveket pattintgatott nagy figyelemmel. A kövek alaktalan tömbként kezdték pályafutásukat, és a göndör hajú, bajszos legény kérges kezében egymás után alakultak át szépen formázott, élezett kovákká. A tűzön vasszilkében vágott ólomrudak kezdtek olvadozni az öntőkanál és a forma társaságában. Köles Ferkó munkáját időnként félbehagyva kiballagott a sziklákhoz, ahonnan rejtve beláthatta Kemence felé a Tótok útját. A szállás mögött a Fonottság, vele szemben a Bugyihó erdővel borított dombja emelkedett. Egy darabig leskelődött, hallgatózott, de csak a szél mozgatta fák neszét hallotta. Visszatért a tűzhöz, ahol az ólom már aranyos-sárgán hártyásodó folyadékká olvadt. Ferkó elrakta a köveket és a pattintáshoz használt egyszerű szerszámait egy tarisznyába, mindössze két új követ hagyott elöl. Holmija közül elővett két nehéz pisztolyt, és a kopott, csorba kovákat újakra cserélte. Beállította a köveket és kipróbálta a lakatszerkezetet. Elégedetten nézte a szikraesőt, amit a frissen élezett kovák hoztak létre a serpenyőfedélen, majd lerakta a fegyvereket, és az öntőkanál után nyúlt. Miközben egymás után öntötte a kisebb cseresznyényi golyókat, maga elé mosolygott.
- Hej, ha Mári itt lehetne! - ábrándozott.
- De mit is keresne Mári egy betyártanyán? - szomorodott el. Ha lenne elég pénze, kivenné a lányt a cselédsorból, és elvándorolnának messze az Alföldre, ahol nem ismerik a múltját. Egy tanya, pár hold föld, néhány tehén, aprójószág, és a legfontosabb, Mári szerelme, ezek foglalkoztatták a legényt. Négy éve bujdosott az erdőben, összeállva az öreg betyárral, Cseri Kis Pistával, aki nem sokat kérdezősködött, befogadta az eldugott erdei szállásra. Innen indultak portyázni hol Bernece, hol Drégel felé, de ha úgy hozta kedvük, akár a szokolyai csárdába is, mulatni. Aztán, ha belefutottak egy-egy vásárból jövő kereskedőbe, kupecbe, bizony gyorsan megszabadították a pénzétől. Egyszer még az oroszi uraságot is kifosztották, de arra majdnem ráfizettek, alig tudtak a pandúrok golyói elől elmenekülni. Vidám élet volt, de most szerelmesen inkább Mári mellett lenne, és rablás helyett akár az eke szarva mögött is mehetne. Közben már csinos halom golyó készült el, ott hűltek egy homorú kövön. A szilkéből is elfogyott az olvasztott ólom, Ferkó kezdett elrakodni. A távolból lövések tompa moraját hozta a szél. Gyorsan megtöltötte a két pisztolyt, és nesztelenül kisurrant a sziklákhoz. A Tótok útján feltűnt az öreg betyár, golyótépte, véres lajbiban. Köles Ferkó összeszorult torokkal nézte, ahogy Cseri Kis Pista véres alakja befordul a rejtekhely felé. Nem ment elé, hogy közben szemmel tarthassa az utat. Időközben az öreg felért, és hörögve lerogyott a tűz mellé.
- A szécsényi szolgabíró pandúrjai! - nyögte, miközben lassan folyt a vére.
- Hosszúhegynél meglestek, az egyiket sikerült lelőnöm, de a másik elintézett. Egy óra múlva talán már itt is lesz a vérnyomon.
- Bekötözlek, Pista. - indult a legény a kunyhó felé.
- Nem érdemes, nekem már végem, - hörögte az öreg. - Inkább te mentsd a bőröd, mielőtt ide ér a pandúr.
- Nem hagylak magadra, veled maradok! - heveskedett Ferkó.
- Figyelj rám, öcsém! Nekem már nincs sok hátra, hagyj meghalni a tűz mellett. Indulj gyorsan a Mogyorós bérc felé. A tető déli részén van egy hármastörzsű fa, attól háromszor három lépésre ástam el a pénzem, legyen mind a tiéd! Menj az Alföldre Márival, kezdj új életet belőle, ne juss te is ilyen sorsra!
Az öreg egyre gyengült, még egyszer felkapta a fejét, a szájából vér szivárgott, és elcsendesedett. Ferkó megbabonázva nézte a halott szemét, nem volt ereje, hogy lezárja. A távolból ugatás hallatszott. Gyorsan kiszaladt a sziklához és látta, hogy a pandúr kutyájával követi a vérnyomokat. Tekintete megkeményedett, száját szorosan összezárta. Elhatározta magát. Visszament a tűzhöz, egy kicsit igazított a halotton, majd elővette az öreg subáját és alábújt. Úgy nézett ki, mintha az öreg a subára támaszkodott volna. A kutyaugatás egyre közelebbről jött, már a lépéseket is hallotta. A fák mögül kibukkant a szécsényi pandúr, egyik kezében egy felvont kakasú kurtályt szorongatva, a másikban a tomboló kutya szíjával. Amint meglátta a tűz mellett a véres betyárt, azonnal lőtt. A golyó tompán vágódott a halottba, Köles Ferkó a subán keresztül is érezte az ütését. Még a lélegzetét is visszafojtotta, úgy várt. A pandúr – látva, hogy az öreg nem mozdul – kilépett a fák mögül, és a csaholó kutyával együtt egyre közelebb jött. Mikor már csak három lépés volt hátra. Ferkó az öreg betyár mögül mindkét pisztolyával egyszerre lőtt. A kutya felvonyított, a pandúr szó nélkül összeesett.
- Cseri Kis Pista, nyugodj békében, megbosszultalak. - súgta a halott fülébe a legény, majd kimászott a suba alól. Eligazította a subát az öreg alatt, majd a kilőtt pisztolyokat a halott kezébe adta. Gondosan elrendezte a helyszínt, és könnyekkel a szemében összeszedte kevés holmiját, eltüntette saját nyomait. Mire végzett, a leszálló alkonyban már csak a tűz fénykörét lehetett látni a fák között. Még egyszer visszanézett, és délnek indult. A halottak csendesen feküdtek a lassan kihunyó tűz mellett. Nehéz szívvel ment a legény a sötét börzsönyi rengetegben. A hajnal már a Mogyorós bérc alatt érte. A hármastörzsű fát hamar meglelte, és pár perc múlva kezében volt Cseri Kis Pista hagyatéka. A kicsi, de súlyos zsákocska eszébe juttatta Márit, a terveit. Boldog mosollyal indult a szép cselédlány, az új jövő felé.

Az izsáki tanyavilágban sikerült gyökeret ereszteniük. Meglett a föld, a tanya, az állatok, és a következő évben gyönyörű fia született. Teltek az évek, szerényen éltek, gyarapították a gazdaságot, és a négy fiú után egy szépséges kislány is született. Csak olyankor szorult el a szíve, amikor Pista fia, a kis Pista öccseivel betyárosat játszott a tengeri között, botpuskákkal lövöldözve egymásra. Ilyenkor visszagondolt az öregre, akinek a mostani életét, boldogságát köszönheti, és a betyárbecsületre, ami gyilkost csinált belőle.

 
Némethy Géza, 2007.