Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kalap

2009.02.11

A kalap
 

Nagyon szép kalap volt. Elegáns, szürke keménykalap, a híres portlandi kalapos, Harrington míves munkája. Maine állam szenátorának fia, J. J. Cloud rendelte az esküvőjére. Az esküvő annak rendje-módja szerint lezajlott, Josh Cloud büszkén parádézott szép szürke kalapjában a csinos, és főleg gazdag menyasszonya oldalán. Tökéletes kalap egy tökéletes társadalmi eseményre. Esküvő után a fiatal pár elköltözött az államból, és Bostonba mentek. Az ifjú férj itt vállalt állást a helyi bíróságon. Sok munkája volt, legalábbis gyakran későn ment haza (ilyenkor persze kártyázni ment, de a nők oly sok mindent elhisznek!). Egy ilyen alkalommal teljesen kifosztották, és az utolsó játszmára feltette - mint utolsó értékét - a kalapot. Vesztett. A kalap a nyertesé lett, aki a menetrend szerinti postakocsival másnap reggel délre indult, természetesen az elegáns új kalapjában. A kalap új gazdája, egy kereskedelmi utazó még ügyfélkörének bővülését is remélte a szép kalaptól. Kötött is pár jó üzletet, amikor egy viharos napon a szél egyszerűen lekapta a fejfedőjét, és messzire röpítette. A szél elültével a kalap megpihent egy német bevándorló, Nagyfejű Alfons udvarán. Sajnos, neki kicsi volt a méret, ezért a kalap újabb vándorútra kelt, és a használtcikkes mozgóárus készletét gazdagította. Nem lett egykönnyen új gazdája, mert a handlé ügyfélkörének túl drága volt, a jobb emberek meg nem tőle vásároltak. De felvirradt a nagy nap, és egy déli ültetvényes, kissé kapatosan csak megvette. Másnapos, zúgó fejére tette, és elindult vele hazafelé. 1861. április 13-a volt, és míg a kalap az ültetvényes fején egy kétlovas kocsin elindult délnek, Fort Sumter 14:30-kor megadta magát. Nehéz idők jöttek, a kalapnak sok dolga lett. Átutalás, terményeladás, megvesztegetés, egy kis kémkedés Dél részére, és az eredmény, internálás egy fogolytáborba. Ott is sokat forgolódott, gazdája megpróbált mindent, hogy szabaduljon, vagy legalább jobb ellátást kapjon. Így került a kalap az ellátó őrmester birtokába, aki két teljes kenyeret és fél szál kolbászt adott érte. Sajnos az őrmester nem hordhatta, mert a kék egyenruhához nem ment a szürke keménykalap, de további cserealapnak jó volt. Kukorica, lábbeli, zubbony, ezüstsarkantyú, ezek az állomások jelzik a kalap útját, és az értékek változását. Sajnos ekkor katasztrófa történt a szép kalap életében! Hatalmas vihar tört ki, és szegény keménykalap rettenetesen elázott. Ettől kezdve sorsa egyre rosszabbra fordult. Már egy kis zsák zabért gazdát cserélt, és rövid úton a harctéren találta magát. Egy déli önkéntes fején esett át a tűzkeresztségen, és Gettysburgnél harci sebeket is szerzett, egy északi golyó átfúrta a kupoláját. A csatát elvesztették, de ebben nem a kalap volt a hibás. Gazdája, mivel túlélte a kalapot ért lövést, szinte talizmánként tisztelte a kalapot. A kalap rá is szolgált a bizalomra, Chickamaugánál, ahol a déliek mintegy tizennyolcezer embert vesztettek, a kalap és gazdája pár kisebb sebbel túlélték a csatát. A kalap karimáját két helyen is lövés érte, a gazdájának mindössze a combját lőtték keresztül. A kalappal nem foglalkozott senki, gazdája egy tábori kórházba került, ahol bekötözték. Sajnos a kórház nem volt túl biztonságos, és a kalapot rövid úton ellopták. Többször is. A kórházi környezetből ismét egy kereskedő, mr. Harding segítségével került ki. Hosszú, izzadságos út következett, sok veszéllyel. Mr. Harding a katonáktól összeharácsolt vagyonát megpróbálta a harcoktól mentes Északra menekíteni. Fáradozását már-már siker koronázta, amikor egy közönséges postakocsirablásnál életét és vagyonát vesztette. Újabb hosszú út várt szegény kalapra, új gazdája a törvény elől menekülve Mexikó felé vette az irányt. Eső verte, nap perzselte, szél szárította, a por megült a karimáján, a bélésében. Az üldözés közben két újabb lukat lőttek bele, az egyiket egy nagy kaliberű Sharps bölénylövővel, a másikat egy apró Derringerrel, kártyázás közben. Szerencséjük volt, a hamiskártyázás jól fizetett, és lebukás nélkül eljutottak San Antonióig. Már oly közel a határ, és oly közel a vég! Egy feldühödött mexikói, akit zavart az ászok zavaros és követhetetlen útja, machetével kettévágta a hamiskártyás kezét, elrabolta a pénzt és a kalapot. A vérző kezű kártyás ott maradt hajadonfőtt, ujjak nélkül, a kalap pedig elindult megint Mexikó felé. De soha nem jutott el oda! Sajnálatos módon belebotlottak egy rakás apacs harcosba, akik megkínozták a mexikóit, és elrabolták fejfedőjét! Sárga Kígyó neves harcos volt, büszke a zsákmányára, de sajnos pár pohár meszkalért mégis elcserélte. A kocsmáros továbbadta a kalapot egy újabb vándorkereskedőnek. Na, nem kapott érte sokat, mert sajnos a kalap eléggé megviselt állapotban volt már, de azért értékén adta el. A kereskedő északra indult, és vele ment a kalap is. Útközben a kereskedő kalikót, gyöngyöket, tüzes vizet, pokrócokat és puskaport adott el az indiánoknak, prémekért, élelmiszerért és aranyért. Szép lassan haladtak a különböző indián törzsek területén, lehetőség szerint kerülve a katonákat, akik az indiánokat üldözték, megpróbálva őket rezervátumba kényszeríteni. Egy különösen szép, hímzett őzbőr táskáért elcserélte a kalapot. A kalap így a csejennek közé került, és az eddiginél is több viszontagság várt rá! Az indiánok hosszú vándorúton voltak, északra, a Powder River felé tartottak, hogy ott északi rokonaikkal együtt vadásszanak. Közben – mert a történelem nem áll meg egy kalap kedvéért – zajlottak a tárgyalások a csejennek és a fehérek között. Kormos Üst, a nagy főnök még bízott a fehérekben, akiktől egy csillagos-sávos lobogót is kapott. Azt mondták, amíg e lobogó leng a tábora fölött, a kékkabátosok nem fognak rájuk támadni. A kalap is a lobogó védelme alá helyezte magát, és gazdájával, Messzenéző Szarvassal együtt Kormos Üst táborában állította fel sátrát. Sajnos nem leltek nyugalmat, újabb harcok törtek ki, és Szikár Medve meggyilkolása után egészen a Larned erődig üldözték a katonákat. Ezek után nem sokkal a csejennek átköltöztek a Sand Creek mellé, és úgy tervezték, ott töltik a telet, biztonságban. Időközben megérkezett a Lyon erődbe Chivington ezredes, akinek feltett szándéka volt a skalpszedés, a mészárlás. 1864. november 29–én Chivington ezredes több mint hétszáz emberrel megtámadta Kormos Üst Sand Creek melletti táborát, és a csillagos-sávos lobogó oltalmában bízó indiánokat lemészárolták. Kormos Üst az elsők között esett el a fehér katonák golyózáporában. Messzenéző Szarvassal a lövöldözést követő kézitusában, karddal végeztek a katonák. Egy rettenetes kardvágás érte a fején, és az egykor szép kalapot az indián fejével együtt kettéhasították.

A kalap befejezte földi pályafutását, kettéhasítva görgette tovább a feltámadó, jeges szél. Kár érte, szép kalap volt.
 
 
Némethy Géza, 2008.