Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nem csak marhahúst és babot ettek!

2009.02.09

Nem csak marhahúst és babot ettek!

 

A westernfilmekből, regényekből jól ismerjük kedvenc hőseink étrendjét. De tényleg ismerjük? Hiszen sokan legfeljebb két ételt tudnának megnevezni: a marhasztéket és a babot. A bab rendkívül elterjedt volt, mivel jól tárolható, és viszonylag egyszerűen elkészíthető étel. Marhát már ritkábban ettek, de azért egy-egy bikaborjú, törött lábú marha felkerült a tűzhelyre. Szegény rezervátumi indiánok fejadagjában is szerepelt a sovány marha.


Most viszont másról lesz szó. Menjünk vissza az időben, a hatalmas legelőkön az 1800-as évek közepén már megjelentek a marhák mellett a juhok is. Rövidesen kiderült, hogy a két állatfajta és az őket gondozó emberek nem férnek meg egymással, és a korábban érkezett, gyakran nagy hatalmú marhatartók és embereik kíméletlenül üldözték a zömében szegényebb, gyakran alkalmazottak nélkül dolgozó juhtenyésztőket. Rengeteg véres háborúskodás tört ki, és leginkább a szegény, magányos juhászok húzták a rövidebbet a gazdag, befolyásos nagybirtokosokkal szemben. De a fejlődést, a változásokat nem lehetett megállítani, és 1880-ban, Montana déli, juhtartásra alkalmas részén már minden ötödik farmer juhokat tartott. A század végére a juhtenyésztés méreteiben elérte a szarvasmarhákat! De a Vadnyugatot mégis a cowboyokról ismerjük, a szegény juhász általában csak mint kisemmizett, nehezen élő, állandó fenyegetésben dolgozó emberként jelenik meg a filmeken. Valóban nagyon nehéz, gyakran magányos életük volt, a nyájjal együtt kellett élni, napi gondozásuk sok munkát adott, meg kellett védeni a nyájat a farkasoktól, medvéktől, és persze a cowboyoktól is. A juhászok hatalmas nyájaikat mindössze néhány alkalmi, gyakran mexikói vagy néger segítővel nyírták meg, és a gyapjú jelentette a legnagyobb bevételüket. A hús, a tej, a sajt és túró eleinte inkább az ő asztalukra került. Egyszerű, de finom ételeket is tudtak készíteni belőlük, ezek egyike a juhtúrós kukoricagombóc.

 

Juhtúrós kukoricagombóc:

 

Hozzávalók:

40 dkg füstölt szalonna,
30 dkg kukoricadara,

25 dkg juhtúró,
45 dkg (1 nagy pohár) tejföl,

¾ mérőkanál só

Elkészítés:

 

A szalonnát felkockázva kisütjük. 3 evőkanál forró szalonnazsírba bele zuttyantjuk a kukoricadarát, megkavarjuk, alaposan összeforgatjuk, sózzuk, és folyamatos kevergetés mellett 0,9 liter vizet adunk hozzá. Keményre, formázhatóra főzzük.

3 evőkanál szalonnazsírt a tűzálló tál aljára locsolunk. Két, zsírba mártott evőkanállal galuskákat, gombócokat formázunk, a tálba halmozzuk. A lerakott sorok közé két kávéskanállal a juhtúróból kis gömböket formázunk, tejfölt pötyögtetünk. Ha a tál már tele van, 3 evőkanál zsírral meglocsoljuk a tetejét, ezután jön még rá a tejföl maradéka. Legvégül megszórjuk a kisült szalonnapörcökkel.

Hideg sütőbe tesszük (üvegedény), majd 175 fokon 45 percig sütjük, majd 200 fokon – légkeveréssel – 5 perc alatt pirosra sütjük.

 

 

 kaja.megageza.fotoalbum.hu/viewlarge/pictureid/2138071

 
Jó étvágyat!

 
Megagéza, 2008.