Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rézhüvelyes Sharps

2009.02.15

 

Kép


Az IAB Sharps .54 rézhüvelyes töltése

 

 

Az elmúlt időszakban örvendetesen sokan vásároltak az IAB Sharps .54 cal. különböző modelljeiből. Ezeknek a fegyvereknek a töltése hátulról történik, papír- vagy rézhüvely segítségével, míg a töltet begyújtása a hagyományos muskétacsappantyúval történik. A csappantyú az ún. négyszárnyú, RWS No. 1081 típus, bár ennek beszerzési nehézségei miatt van, aki átalakított lőkúppal start-, vagy lövedék nélküli flóbert-patront használ. Egy másik cikkben már olvashattunk a papírpatronok elkészítéséről, használatáról, most a rézhüvelyek használatáról lesz szó. Elöljáróban le kell szögezni, hogy a jelenlegi jogi szabályozás szerint magánszemély nem birtokolhat lőszerelemet, vagyis lőport és csappantyút, ezért a töltési rendszert úgy kell kialakítani, hogy a helyszínen, a lőtéren tudjuk a rézhüvelyt megtölteni. A töltési adatok az én Sharps .54 cal. Cavalry Carbine puskám esetében 54 grain Vesuvit lőpor, és Lyman 548657 számú, 450 graines Plains lövedék. A rézhüvelyt magam esztergáltam, érdekessége a lépcsős belső kialakítás, amivel sikerült a töltési térfogatot beállítani, és a hüvely fenekén a lőpor kiszóródását gátló papírkorongnak egy 10,5 mm átmérőjű fészek lett fúrva. A töltéshez, pontosabban a lövedék központos bepréseléséhez egy asztali prést készítettem, mely bármilyen lőtéri asztalra pillanatszorítóval rögzíthető. 

Kép

A hüvely töltése előtt győződjünk meg arról, hogy a hüvely tiszta és száraz, sérülésmentes. Mérjük ki a lőport fiolákba, természetesen a megfelelő biztonsági rendszabályok betartásával „A lőpornak tülökbe öntésekor ne szivarozzunk!” ahogy egy régi szerző írja. A töltéskor szükségünk lesz még az alábbiakra:

Kép A hüvelyekre, egy hegyes csipeszre, kis papírkorongokra a gyúlyuk lezárására, és egy réz tüskére, amivel a papírkorongot a fészkébe benyomjuk, és természetesen a fiolákba kimért lőporra, és a

 

lövedékekre. A papírkorongokat úgy készítem, hogy 10-es bőrlyukasztóval háromrétegű papírzsebkendőből kis korongokat vágok ki, amiket elemi rétegeire bontok. Először egy kis korongot helyezek a hüvely fenekére a csipesz segítségével, majd a réz tüske segítségével pontosan belenyomom a hüvelyfenék mélyedésébe. Ezután a fiolából ráöntöm a kimért, 54 grain Vesuvitot. Az asztalhoz rögzített prés felső nyomópofájába beillesztek egy lövedéket. A szerszám úgy lett méretezve, hogy a lövedék nem esik ki a pofából a saját súlyától, hanem megszorul benne. Aláteszem a lőporral töltött hüvelyt, és a lövedéket a prés karja segítségével bepréselem a hüvelybe. Ügyelni kell arra, hogy a hüvely feneke felfeküdjön a prés asztalkájára, és így a lövedék egyenesen csúszik be a hüvelybe. Mivel a lőpor mennyisége látszólag sok a hüvelyben, ezért ajánlatos a lövedék bepréselése előtt a hüvely talpát néhányszor az asztalhoz kocogtatni, hogy a lőpor kissé összerázódjon benne, ne a lövedék feneke tömörítse be a helyére.

Kép

Bepréselés után a prés karját felemelve az elkészült töltény kivehető. A bepréselés mélysége állandó, a présen állítható ütköző gondoskodik a présszerszám felütköztetéséről, a töltény megfelelő hosszáról.

Kép

 

 

 

Így néz ki a töltény bepréselés előtt, és után. Kicsit soknak tűnik a „macera”, viszont ezzel a módszerrel elérhető, hogy szinte gyári minőségű töltényeket állítsunk elő, ami biztosítja a lehető legkisebb szórásképet. A lövedék kenésére 80 gramm ipari faggyú és 40 gramm méhviasz összeolvasztott keverékét használom.

 
Kép és szöveg:

M.G. Rooster

Némethy Géza

2007.