Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Főzés a lőtéren

2009.02.15
Főzés a lőtéren

No, kéremszépen.

Mivel a márianosztrai rendezvényekkel kapcsolatban ismét felmerült a lövészet közbeni főzés igénye, úgy gondoltam, dolgotokat megkönnyebbítendő, összeszedek a témakörben pár dolgot eddigi tapasztalataimból.

Ami a lőtéri körülményeket illeti, minden van, amit viszel magaddal. Tehát általában csak asztal, pad és tűzrakóhely van, valamint esetenként egy hűtőszekrény. Minden egyebet Neked kell vinni. Gondoskodnod kell minden hozzávalóról, alapanyagokról, fűszerekről +SÓ, valamint az összes eszközről. Szükséged lesz késekre, vágódeszkákra, több darabra is, hátha lesznek lövészfeleségek, akik beszállnak segíteni (de erre ne nagyon alapozz!). Vigyél kanalakat-villákat, MERŐKANALAT, különböző méretű tálkákat-vájdlingokat az előkészítéshez és a majdani mosogatáshoz, és ne feledkezz meg a folyékony mosogatószerről sem. Papír kéztörlőt bőségesen, legalább két tekercset vigyél, valamint konyharuhákat és nem árt a kötény sem. A szakácssapka helyett megfelel a kalap is. A mostani időjárás mellett nyugodtan viheted a húst akár nyersen, akár pácolva, ki fogja bírni. Ha melegebb az időjárás, akkor előtte tájékozódni kell a hűtési lehetőségekről, vagy a romlandó élelmiszereket alaposan előhűtve, hűtőtáskában kell vinni. Sok helyen gond van a vízzel, ezért az ivóvizet-főzővizet is jobb ha viszed. Ha kész fasírtot, sült húst, ilyesmit viszel a társaságnak, azt nem tudod megmelegíteni, tehát hidegen kell megenni, ami nem biztos, hogy akkora ötlet, bár ha finom a fasírt, és apró, max kétfalatos gombóckák, akár jól is jöhetsz ki vele, de adjál mellé bőségesen kenyeret, uborkát, esetleg újhagymát. Viszont az ilyesmiből hihetetlen mennyiséget fel tudnak falni az emberek. Általában személyenként 12-18 deka húst lehet számítani ha van megfelelő mennyiségű köret illetve kenyér, savanyú, csirkecombból inkább azt mondanám, hogy két emberre legalább hármat kellene számítani (alsó-felső egyben). Nagyon nehéz a mennyiségeket eltalálni, ezért én mindig alaposan túltervezem, és a maradékot haza szoktam vinni, már ha egyáltalán marad. Nem lehet megjósolni, mekkora lesz az étvágy, és még meghirdetett közös kajánál is vannak, akik előtte bekajálnak a hozott sajátból, és aztán gyengén teljesítenek a közös fogyasztásból, illetve maguknak főzőcskéznek kisfőzőn, vagy külön tűzön, mert az olyan "egyéni és tök buli". Arról nem is beszélve, hogy könnyebb egy zsák bolhát karikás ostorral beterelni egy szitába, mint a lövészeket idejében asztalhoz ültetni! Először sokan reklamálnak, hogy miért nincs még kész a kaja, utána meg nem hagyják ott a lőállást vagy a beszélgetést, és az étel túlfő, odaég, elhűl. Szóval, készülj a legrosszabbra!

Lehet bográcsolni, ha viszel bográcsot, háromlábat, fakanalat, fedőt, baltát meg minden egyebet, és valaki segít végig a tüzelésben, de tapasztalatból tudom, hogy tíz-húsz emberre már nem érdemes szabadtűzön főzni, mert túl sok macera és túl sok idő. Sokkal egyszerűbb gázzsámolyt vinni egy palackkal, azt jobban lehet szabályozni, és nem kell hozzá külső segítség. Szinte minden lövészrendezvényen pörkölt vagy gulyás van, nem véletlenül. Ezt a legegyszerűbb elkészíteni (bár már mindenkinek a könyökén jön ki). Én persze ebben is kilógtam a sorból a slambuccal, a paprikáskrumplival vagy a libalevessel és libazsíros kenyérrel. Amikor még terveztem a jövőt, tervbe volt véve egy grillparty, amihez egy bazi grillt akartam utánfutóval kiszállítani a tetthelyre. A grill nagyon praktikus, mert szinte mindent elő lehet otthon készíteni, és ha elég nagy a grill (az enyémről etettem már több mint harminc embert), akkor folyamatosan, az igényeknek megfelelően lehet sütni az adagokat. Ha krumplis ételt (vagy krumpliköretet) akarsz csinálni, akkor érdemes a hozzávalókat előző nap megpucolni, felaprítani, előkészíteni, hogy a helyszínen csak főzni kelljen. Mi annak idején előre kiszámoltuk az anyaghányadokat, megpucoltuk és felaprítottuk a zöldségeket, hagymát, fokhagymát, és külön zacsikban+fűszerek vittük ki. Ugyan mindenki lelkesen segíteni akar öt percig, de aztán érdekesebb programjuk is akad, tehát jobb, ha nem erre alapozol. Még a krumplit is lehet konyhakészen, bezacsizva vinni, csak annak meg van a maga trükkje. (Egy forintért megmondom, mint Mézga Aladár) Szóval még otthon a kiszámított mennyiségű krumplit megpucolod, felaprítod egy vájdling vízbe, kétszer leöblíted, nehogy piszkos legyen, a harmadik víz éppen csak lepje el. Ekkor valamilyen antioxidánst keversz a vízbe, a legegyszerűbb a boltokban kapható citromsav. Annyit tegyél a vízbe, hogy ha megkóstolod a vizet, savanykás, de nem savanyú legyen. Hagyd benne a krumplit tizenöt percig, aztán szűrőkanállal merd át egy erős nejlonzacsiba-zsákba. Ha ezzel megvagy, a porszívóval szívd ki a felesleges levegőt, és ügyesen kösd be a zsák száját, vagy zárd le a simítózárat. Az így előkészített krumpli öt napig kibírja a hűtőben, és öblítés nélkül is felhasználható. A módszer kipróbálva, garantáltan működik. A krumpli nem ázik el, nem szárad ki, nem feketedik meg, és tökéletes lesz. Csak persze előző nap meg kell csinálni. Egy huszonöt-harmincliteres bográcsra nyugodtan számíthatsz legalább négy óra főzésidőt, mert ekkora mennyiség baromi nehezen forr fel leégés nélkül. És hogy könnyebben menjen a főzés, és kisebb legyen a hőveszteség, vigyél fedőt is a bográcsra. Mondjuk a híg paprikás krumpli ezért jó, mert az nem ég oda, bár mi sűrű szafttal szeretjük, és akkor már vigyázni kell vele. A bogrács alját baromi könnyű leégetni, és akkor megkeseredik az egész pörkölt vagy bármi, tehát csak lassan! Keverni gyakran, és legyen alatta elég lé!

Ne tévesszen meg az otthoni, nyári pár személyes családi-baráti bográcsolások ”könnyűsége”! Ott nincs más program, minden anyag, eszköz, és mindenki a rendelkezésedre áll, legfeljebb már kissé kapatosan. Gondolj bele, otthon hány óra alatt készítetek egy halászlét, vagy egy pincepörköltet, sörökkel öblögetve. Mindannyian, együtt. És ha valami még kell, egyikőtök elugrik a boltba, az asszony meg a konyhában elkészíti a gázon a köretet, stb. Aztán gondolj bele abba, hogy egyedül, vagy egy segítséggel kell az egészet elkészítened! A többiekre csak akkor számíthatnál, ha kint alvós buli vacsorájáról van szó, tehát nem tudnak elmenekülni, és na bumm, legfeljebb nem nyolckor vacsiznak, hanem tízkor. Egy napos rendezvényen viszont mindenki inkább lövészkedne, aztán a lövészet után megkajál, még beszélget fél órát, és tipli hazafelé, mert hideg van, vagy már elment az idő, még van más programjuk is!

Az pedig, hogy hány emberre számolj, a legnagyobb varázslat. Elvileg gyakran fent van a Fórumon a jelentkezők listája, kalkuláld hozzá az ismert feleségeket (nem sok), vond ki belőle a lemaradókat, és add hozzá a bejelentés nélkül érkezőket, valamint a lőtéri személyzetet, akiknek szintén kijár a kaja.

Természetesen gondoskodni kell kellő mennyiségű műanyagtányérról (általában a gulyástányér nevű tálkát ajánlanám, abból enni is lehet, és a savanyúságot is kiteheted benne), pohárról, evőeszközről, papírszalvétáról, mert sokan nem hoznak magukkal. Ja, és ha azt használják, akkor nem kell mosogatniuk, tehát még ha van is náluk, gyakran inkább a műanyagot választják, pár kivételtől eltekintve. És vigyél sótartókat, Erős Pistát az erőset kedvelőknek. Főtt virsli, kolbász esetében sok mustárt és kecsöpöt.

Még valami eszembe jutott. Az elmúlt három év alatt mindössze egyetlen olyan rendezvényen vettem részt, ahol más lövész főzött, akkor is segítettem neki. Ez volt az a bizonyos nosztrai buli, ahol este mr. Gibbs főzött nagyon finom vörösboros marhalábszárpörit, néhányunk és az én segítségemmel. Az összes többi esetben - leszámítva azokat az eseteket amikor én főztem - a rendezők hozatták a már kész ételt, és helyben melegítették, illetve a személyzet a háttérben főzött. Egyedül én voltam olyan marha, hogy megpróbáltam főzni is, és lőni is. Az érdekes az, hogy az utolsó nosztrai esetet kivéve ez sikerült is, a már vázolt előkészítő munkák segítségével (mindent konyhakészre megcsinálni otthon, és bevállalni rengeteg munkát és némi költségeket). Amúgy néhányszor isteni kajákat kaptunk, az őzpörkölttől kezdve a majorannás vaddisznón keresztül a túrós buktáig, vagy pl. CAS versenyen olyan bio házikenyeret hozattak Székesfehérvárról, hogy tizennégy nyelven beszélt! A megelőző borjúpörköltről nem is beszélve! Sok esetben a szponzorok kartonszám tették ki a kólát és az ásványvizet, csak el kellett venni. Ezzel azért nehéz konkurrálni.

Eddigi tapasztalataimat összefoglalva, lövész maradj a puskádnál, szakács maradj a fakanálnál. A puskát és a fakanalat nehéz összeegyeztetni, bár nem lehetetlen, nekem sikerült már többször is.

Szóval ilyen egyszerű az egész. Semmiség.

Megagéza
2009.