Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szomszéd fűje mindig zöldebb

2013.02.09

                                                „A szomszéd fűje mindig zöldebb, de ne feledd,

                                                                    másoknak Te vagy az irigyelt szomszéd!”

 

 

 

A szomszéd fűje mindig zöldebb

 

 

 

Némethy Géza

fűrövidítő

összegyűjtött okosságai saját kútfőből

és mások kútfejéből

 

 

 

 

 

2011

 

 

 

 

„Láttam egy fickót El Paso-ban, aki meztelenre

vetkőzött, majd beugrott a kaktuszok közé. Amikor

megkérdeztem, miért tette, azt válaszolta:

Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt!”

 

 

 

Minek nekünk kert???

 

Csak! Mert szép! (Már amelyik! A mienk gyönyörű, bezzeg szegény Lajosé síkkatasztrófa!) Mert a gyerekeimet egészségesen akarom nevelni „mens sana in corpore sano”, majd olyan egészséges lesz az a büdös kölyök a kertben hancúrozástól, mint a vöcsök! Mert virághímes lelkem önkifejezésének legjobb módja egy baromira tájidegen, mediterrán jellegű rekreációs kert némi északi beütéssel, sok virággal, sziklakerttel nekem és némi fűvel a család focibolond férfiállományának. Mert nem élet az élet kutya nélkül, valamint nem vagyok egy állatkínzó, tehát a négylábúnak kellő méretű hely kell. (Már most megjegyzendő, hogy a „kellő méretű hely” nem létezik!) Mert meg lehet benne termelni a kukacos cseresznyét, a moníliás szilvát, a sárgászöld paradicsomot és a töksárga petrezselymet. A három-négy évente felbukkanó pár szem sárgabarackról nem is beszélve, aminek ciántartalmú magjával simán eltehetem láb alól a párom, már ha a helyzet úgy adódik. Csak ne lennék gyáva hozzá!

 

Szóval a családi kupaktanács eldöntötte, kert kell!!! Sőt, nagy, tágas, szellős, napos, virágos, füves, fás, bokros, játszóteres, focikapus, grillezős, napozóágyas, medencés, árnyékos, konyhakertes, gyümölcsös, szőlős, tejjel-mézzel folyó, hihetetlenül igényes „hű, vazze” kivitelű, smaragdzöld fűvel és indigókék éggel felszerelt kert kell!!! Ellentmondás nincs, a döntést megerősítendő kinyitunk egy üveg Dom Perignont, és a párom is nyíltan meghúzhatja a szilvapálinkás üvegét, elvégre hamarosan saját szilvánk, mit szilvánk, szilvapálinkánk is lesz! Az unokanővérem meg nevelje csak a neveletlen kölykeit a panelban, mi más utat választunk! Már látom is magam, amint csokoládébarnára sülve hanyagul heverek a trópusi fából készített napozóágyon, kezem ügyében a legfrissebb női magazinokkal, és az én kis párocskám futva közelít a következő adag koktéllal, miközben arra is ügyel, hogy a drága nedű egyetlen cseppje se vesszen kárba, és gyorsan elűzi a tolakodó legyeket is. Közben tündéri csemetéim decensen játszanak a homokozóban, és halkan, nehogy anyut zavarják, megrohamozzák a kerti várat, valamint a medencében ügyesen elsüllyesztik a Titanicot. A kutya eközben simogatásközelben fekszik, hátán az összegömbölyödött, doromboló macskával. Madárdal, világbéke. A kertben felállított tévében éppen kedvenc sztárszakácsom süti a homáros pennét, és nicsak, megcsiklandozza orromat a kerti grill felől érkező isteni sült hús illat, természetesen füst és káromkodás nélkül. A párom egyszerűen szexi a kis köténykéjében, és lám, még a párolt zöldségre is volt gondja! Gyorsan úszom pár percet a medencében, ezalatt párom szépen megterít, jólnevelt gyerekeim önként megmossák kezüket-arcukat, már ott is ülünk a virágokkal díszített asztalnál, aztán finom mozdulatokkal halálra zabáljuk magunkat. Egye fene, utána még el is mosogathat a férjem. Evés után már csak azt kell eldöntenem, levezetőnek milyen koktélt kérek, és melyik naptejjel kenjen be a párom, egy kis gyógyító és erotikus masszázs kíséretében.

 

Csak fel ne ébredjek!

 

 

                                                                                 „Az élet nem habostorta!”

 

 

És a keserű valóság…

 

A kert kész katasztrófa. A szilvafa nem eredt meg, a fű helyenként a Takla Makán sivatagra hasonlít, mindenütt építőanyag maradékok, rügyvedt munkáskesztyűk, törött nyelű ásók és egy hatalmas kupac levágott fűmaradék némi tüskés gallyal keverve. A homokozó csupa kutyaszar, a lépcső aljában nyaktörő gödör (made by Morzsi), a fűnyíró törött késsel hever a hátán, a hosszabbító időnként csendesen szikrázva meduzafőként gömbölyödött össze, a macska szemét kezelni kell, a gyerekek pedig ordítva tépik ki egymás kezéből az egyetlen megmaradt homokozólapátot. A párom egy baromira lehangoló, lógó ülepű mackónadrágban valamilyen fákat reszelget, vagy fűrészel, és közben hol velem ordítozik, hol kimondottan útszéli módon káromkodik. Főleg, amikor újabb ragtapaszokért ordít. Mi vagyok én, kedves nővér? Menjen az esztékába, ha már ilyen béna, hogy minden csip-csup dologgal képes elvágni a kezét! Közben két sörrel bélelt bennszülött legázolja a hülye talicskájával a virágaimat, és a csikkeket a felfújható medencében oltják el. És még nekem kell főzni is rájuk, és szaladhatok a kisközértbe újabb sörökért. Horribilis számlák érkeznek, az eredmény pedig …

 

Valahogy nem így képzeltem.



                                                                     „A szakértelem csak ócska bolsi trükk!”

 

Azért haladunk is

 

Beszereztünk két mázsa szakkönyvet. Esténként szex helyett az ültetést, metszést, kertrendezést, virágmagok lelkivilágát beszéljük meg. Napközben hülyére dolgozzuk magunkat, páromnak kiújult a porckorongsérve, engem aranyér kínoz, a gyerekek allergiásak, a kutya eltörte a lábát a saját maga által ásott gödörben (hogy milyen drága a kutya javíttatása!), a macskát ivartalanítani kellett, mert alig tudtunk túladni négy zabikölykén. Volt egy fehér, egy fekete, egy zsemleszínű és egy tiritarka. Vajon hány kandúr vett részt a projektben? Közben azért haladunk is. Már csak kb. kéthetente merül fel a válás gondolata, és nem is nagyon ordítozunk egymással, főleg mert az egyik kedves szomszéd először kihívta a rendőröket, aztán a gyermekvédelmiseket, végül az ÁNTSZ-t. Öregszik a kedves szomszéd, mert az APEH-ről valahogy elfeledkezett. De azért haladunk. A sziklakert egyre szebb lesz, és a virágok is kezdenek már kinyílni. A fű a harmadik próbálkozásra végre kezd némi 540 nm hullámhosszú fényt verni vissza, szóval zöldül. Aztán először elburjánzott, majd a párom megnyírta, most kezd kisárgulni, és kopaszodik, mint öregapám a voronyezsi áttörés után. Elegem van!!!

 

                                                                                                    

                                                 „Márpedig itt rend lesz, mondta a nagymama,

                                                                              és berúgta a szart az ágy alá!”

 

 

És eljőve a megbékélés napja

 

Eldöntöttük, segítség kell. Szerzünk valakit, aki legalább azt a nyűves füvet rendben tartja. Akkor végre rend lesz, békesség és tiszta, jószagú kert. Mi pedig magasabb rendű feladatokra koncentrálhatunk, mint például a megélhetés előteremtése, a gyerkőcök ellátása, és esetleg egy újabb gyerekprojekt.

 

Megjött az új fűrövidítő szaki. Viszonylag szimpatikus öregedő szivar, szürkülő szakállal és jó beszélőkével. Csináltattunk neki kapukulcsot, és a kutyával is megbeszéltük, hogy megharapnia csak a fűnyírás után szabad. Végre felszabadultunk, és rálőcsöltük az ürgére a beindíthatatlan fűnyírónkat, meg a kutyaszarszedő lapátot. Elvégre csak össze kell szedni Morzsi végtermékét, mielőtt a fűnyíró szétszórja a négy égtáj felé.

 

Jó választás volt, a kert egyre szebb, csak ne nyaggatna minket állandóan a locsolással. Meg trágyázással, gyepszellőztetéssel (bakker, akassza ki azt a nyűves gyepet a fregolira, aztán majd kiszellőzik!), komposztálással és egyéb fittyfenével. Néha azért jó lenne tudni, miről is beszél. Mikor is kell nyírni, locsolni, trágyázni, talajlazítani, gyepszellőztetni (akassza már ki a fregolira!), felülvetni, gyomirtózni meg ilyesmik. Utána kellene nézni a dolgoknak.

 

 

                                                                 „Több dolgok vannak földön és égen, Horatio.

                                                                       mintsem bölcselmetek felfogni képes.”

 

 

Mert miről is beszélünk?

 

Mi is a fű? Az a zöld izé a kertben, ami annyi nyomorúságot és szenvedést tud okozni.

 

Tudományosabb megközelítésben különböző ravasz fűfajták gondosan megválogatott keveréke, amiket gondos szakemberek a felhasználás módja szerint kevertek ki, mint Mari néni a tökös-mákos rétest. A menő kertészeti boltokban, barkácsáruházakban és a titkos fűdílereknél többfélét is kaphatunk, az Árnyéktűrő keveréktől a taposást legjobban bíró Sport keverékig, beleértve a könnyű bódulatot hozó füves cigit is. Megjegyzendő, hogy az utóbbi egyrészt büntetendő, másrészt a kertben nem mutat igazán jól. Ide tartozhatna még a mammutfenyő is, de nem.

 

Példaként a Sport keverék:

angolperje 1.                   30 %

angolperje 2.                   30 %

vöröscsenkesz                20 %

olaszperje                       20 %

 

Ez a fűkeverék viszonylag jól tűri a taposást, de azért ne ugráljunk sokat egy helyben, mert attól ő is kidöglik!

 

Létezik még sokféle keverék, a csudaszép Golf keveréktől az Árnyéktűrő keverékig, mindenkinek ki kell választania az igényeinek és körülményeinek megfelelőt. Ami az árat illeti, a kilónkénti hatszáz forinttól többezerig terjedhet, és ez azért érdekes, mert egy kiló fűmag kb. 30 négyzetméterre elég, tehát ha egy zsebkendőnyi területet akarunk befüvesíteni, akkor nyugodtan választhatunk négyezer forintos keveréket, de ha 4-500 négyzetméterről beszélünk, akkor valamilyen olcsóbb, de még működő keveréket válasszunk (kivéve ha nehéz testi milliárdosok vagyunk, mert akkor tökmindegy az ár).

 

Nem szabad megfeledkezni arról a tényről sem, hogy a füvet nem egy életre veti el az emberfia, hanem jó esetben csak egy-két-három-több évre, de nem az örökkévalóságnak. Rendszeresen újra kell vetni, mert bizony hajlamos a kinyiffanásra, és akkor nem mindegy, mennyiért pótoljuk a kikopaszodott foltok zöld takaróját. Megjegyzendő, hogy minap az egyik barkácsáruházban remek zöld műgumi-műfüvet láttam, 40x40 centis kockákban, és azt sem locsolni, sem nyírni nem kell, viszont drága, közte feljöhet a gaz, és valahogy mégsem az igazi. Kissé hasonlít a guminőre, amit meg lehet ugyan dugni, de nem mosogat!

 

Van még egy lehetőség, amennyiben nem vetünk füvet, hanem kész gyepszőnyeget teríttetünk le. Ez egy gyors, azonnali megoldás, de egyrészt szörnyű drága, másrészt sajnálatos módon szintén törődést, odafigyelést, gondozást igényel. Viszont ezért cserében szinte azonnal zöld lesz a kert (ez utóbbit akkor is elérjük, ha zöldre kevert betonnal beterítjük az egészet, és minden happy!).

 

Ha kiválasztottuk az igényeinknek és pénztárcánknak megfelelő fűmagkeveréket, ideje lenne a talajt is előkészíteni.

 

Sajnos a talaj sok esetben sima építési törmelék némi agyaggal keverve, ami teljesen alkalmatlan a füvesítésre. Két eset van, ahogy Kőszeghy Pista kollégám szokta volt mondani, az egyik és a másik. Az egyik a talajcsere, ami drága és sok munkával jár, a másik a szuttyanat törmelék befedése termőfölddel. De arra azért oda kell figyelni, hogy a termőtakarónak kellő vastagságúnak kell lennie, ideális esetben legalább húsz-harminc centi földet kell rá hozatni. Ha ugyanis fel akarjuk kapálni, baromi kellemetlen, ha szikrázik a kapa vagy a rotációs kapa a betonmaradékon, és kiüt a salétrom a fű között.

 

Amennyiben megvan a friss, finom földünk, első körben egy alapos gyomirtást kell rajta végezni, remek kemikáliák vannak erre a célra a kertészboltokban, de vigyázat, NEM lehet a kezelés után azonnal füvesíteni! A megfelelő időpont rajta van a szer használati utasításán. Ne legyünk türelmetlenek, várjuk ki a megfelelő időt, mert különben a fű is kinyiffan. Nem kel ki. Elpazarolunk egy csomó pénzt és időt.

 

Van még egy rendkívül érdekes probléma. A talajt el kell simítani. Látszólag nem egy atomfizika, egy gerendára kössünk egy kötelet, és húzogassuk ide-oda a talaj felszínén, amíg sima nem lesz, mint a ping-pong asztal. Csak az a baj, hogy két év múlva olyan lesz a felület, mint a kurszki tankcsata helyszíne. Ugyanis a talaj nem egyenletesen tömörödik, lesznek olyan részek, amelyek megsüllyednek, máshol pedig megtartják eredeti magasságukat. No, itt lehet príma bokaficamot szerezni fűnyírás vagy tollaslabdázás közben. A dolgot egyszerű kezelni, újabb földet kell rá hozni, és betömni vele a lukakat.

 

Az ideális fűterület egyenletes felszínű, jó tápanyagtartalmú, jó vízfelvevő és vízmegtartó képességgel rendelkezik, a víz nem fut le róla, és nem áll meg rajta. Ilyen csak a mesékben létezik. Tudnék mesélni…

 

Nagyon fontos dolog a föld tápértéke. Nem fogyókúrás receptről van szó, hanem mindössze arról, hogy mennyi ideig képes a füvet megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyaggal ellátni. Előbb-utóbb kimerül. Ekkor, sőt még ez előtt trágyázni kell. A régi népi módszer, miszerint kiáll a gazda a föld szélére, és elkiáltja magát: Az egész le van szarva! – nem működik. Príma gyeptrágyákat lehet kapni, az egyszerű nitrogénes műtrágyától kezdve a késleltetett hatású, száz napig oldódó granulált cuccokig. Arra azért ügyeljünk, hogy egyenletesen legyen kiszórva, és kellőképp be legyen locsolva. A kiszórásban sokat segít az ú.n. vetőkocsi, amin be lehet állítani a kiszórt mennyiséget. Beállítjuk a tolókán a rés nagyságát, betöltjük a kocsiba a cuccost, és fütyörészve tologatjuk ide-oda, ügyelve arra, hogy egyrészt ne hagyjunk ki egy darabot sem, másrészt sehol ne menjünk keresztül kétszer.

 

A trágyázás nem egy életre szól, évente legalább egyszer-kétszer-háromszor stb. meg kell ismételni, hiszen szegény fű csak nő, közben kimeríti a föld erőforrásait, és utána elsorvad. Kisárgul, elszárad, kidöglik. Pedig csak enni szeretett volna! Hát adjunk neki enni, és meghálálja. Nyírhatjuk hetente, vagy fizethetünk a fűrövidítő szakinak. Viszont tényleg szép lesz! És a fűrövidítő sem fog éhen halni! A kutya már úgyis megharapta, legalább keressen egy kis pénzt szegény pára!

 

Ha már megvan a príma földecskénk, elterítve, felgereblyézve, akkor jöhet a vetés. A már említett vetőkocsin beállítjuk a lukak méretét, és gondosan végigtologatjuk a területen, először hosszában, aztán keresztben. „A kocka el van vetve, ezért kockás a vetés.” A szélekre pedig csak úgy parasztosan a markunkból szórjunk nagyobb mennyiséget egy csíkban. Utána jöhet a henger, amivel könnyedén betömörítjük a magokat a gereblye által húzott barázdákba. Ha nincs henger, viszont barkács kedvünkben vagyunk, valamint a család kimondottan táncoslábú, akkor kapjunk elő megfelelő mennyiségű ócska cipőt, és háromtenyérnyi deszkákat, kalapácsot és szögeket. A cipők talpára szögeljük fel a deszkákat, vigyünk ki a kertbe egy zenelejátszó pokolgépet, tegyünk be valami klasszikus country összeállítást. A család álljon fel egy sorban, és kezdődhet a line dance. Közben a felnőtteknek egy kis Tennessee whiskey, a gyerekeknek pedig kakaó is adható, csak a jobb mozgékonyság elérése céljából. Napszúrás ellen cowboykalap ajánlott.

 

A betömörített fűmagokat kíméletesen, de alaposan belocsoljuk, csak ne álljon meg rajta a víz, mert kimoshatjuk a talajból a fűmagot. Ettől kezdve soha ne hagyjuk kiszáradni a területet, és hamarosan kikel a fű.

 

A fűmagot legjobb kora ősszel elvetni, augusztus 15-től szeptember 15-ig az ideális, de tavasszal, áprilisban is sikeres lesz, csak legfeljebb kissé lassabban kel ki, 10-20 nap alatt. Ilyenkor még hidegebb a talaj, ez késlelteti a kelést, és veszélyt jelenthet a késői, talajmenti fagy is.

 

A kikelt füvet először akkor nyírjuk, amikor már legalább 7-9 centi magasra erősödött. Később se vágjuk tökkopaszra, mert nem tesz jót neki. No, de erről még lesz szó.

 

 

 

                                                                       „A víz a földi élet alapja, de én jobban

                                                                                    szeretem a whiskeyt.”

 

A szomjas fű

 

Már a kezdet kezdetén el kell határoznunk, hogy bujazöld, tömött fűszőnyeget akarunk, vagy megelégszünk azzal, hogy nem nagyon porzik a kert. Ha az első megoldásra vágyunk, gondoskodnunk kell a megfelelő öntözésről is. Sokba fog kerülni, de elkerülhetetlen. Ha elég körültekintőek voltunk, akkor a kert már rendelkezik automata öntözőrendszerrel. Ha nem, akkor szerezzünk be valamilyen billegős locsolót, és ne felejtsük el sem kirakni és beindítani, sem pedig locsolás után összeszedni. A kint hagyott slag alatt csíkban kisárgul a fű, és érdekes non-figuratív mintákkal díszíti majd a gyepet. Arról is gondoskodnunk kell, hogy a gyep TELJES felületét öntözzük, botorság azt hinni, hogy a sarkokba majd odaszivárog a víz, mert valahogy nem szokása. Pláne nem dombnak fel! Az automata öntöző telepítője remélhetőleg értette a dolgát, és nem marad ki semmi, ha pedig sima slagos-billegős öntözőnk van, akkor azt időnként át kell helyezni. Ha fürdőnadrágban odaállunk a sarokba, és visítunk a hideg víztől, akkor alapos az öntözés, oda is jutott az éltető nedűből.

 

Marha sok vízről beszélünk! Viszont nem kell naponta öntözni, mert az állandóan nedves fűben hamar felütik a fejüket a különböző nem kívánatos károkozók, a fű gombásodásnak indulhat, mohásodhat, és állandóan nedves lesz a cipőnk. Ha a föld felszíne enyhén száraz, az elősegíti a gyökérrendszer kifejlődését, a fű stressztűrőbb lesz, akár politikai híreket is felolvashatunk neki, nem fog olyan könnyen kinyiffanni. Normál esetben elég kb. ötnaponta locsolni, nagy hőség esetében, pláne, ha rendszeresen nagyon alacsonyra nyírjuk a füvet, akkor két-háromnaponta locsoljunk. A legjobb a hajnali locsolás, ami automata rendszernél csak programozás kérdése, kézi locsolásnál viszont elmarad a hajnali szex, helyette a csudahosszú slagot kell markolászni. A talajt tizenöt-húsz centi mélységben kell átnedvesíteni, ehhez laza talajon 10-20 mm, kötött talaj esetében 30-40 mm vizet kell kijuttatni. A víz mennyiségét egy, a locsolás útjába kitett, függőleges peremű tálkával tudjuk ellenőrizni (csapadékmérő edény = kiürült babgulyás konzerv).

 

Ha nem locsolunk rendszeresen és kellő alapossággal, akkor a fű kisárgul, szalmásodik, kidöglik, és a fűrövidítő helyett hamarosan gróf Almássy Lászlót, az angol beteget kell kihívnunk, aki ugyebár elismert sivatagszakértő. A kisárgult, kidöglött fű csak nagyon lassan áll helyre, és a következő kerti party alkalmából nem a vendégek sárgulnak az irigységtől, hanem mi vörösödünk a szégyentől. Jut eszembe, a kerti party után érdemes alaposan végignézni a kertet, hogy neveletlen vendégeink és neveletlen kölkeik miket szórtak szét a fű között, mert egyrészt fájdalmas dolog mezítláb rálépni egy eldobott üvegkupicára, másrészt a fűnyíró kése sem díjazza.

 
                                                                                                   

 

                                                                   „Az ipari forradalom kora szörnyű dolgokat

                                                                 hozott, fűnyírógépet és a nők szavazati jogát.”

 
 

A fűrövidítés

 

Alapkérdés: mivel is rövidítsük azt a nyűves füvet???

Amennyiben nem akarjuk kézzel nyiszatolni, gépet kell hozzá vennünk. Kétféle meghajtással kapható, elektromos vagy benzinmotorral. Mindkettőnek megvan a maga előnye, és persze a hátránya is. Mindennek megvan a maga hátránya, mondta az egyszeri ember, amikor megkapta a számlát az anyósa temetéséről. Az elektromos fűnyíró egyszerűbb szerkezet, olcsóbb, csendesebb, csak éppen rendszeresen elesünk a hosszabbítóban, sőt időnként új hosszabbítót is kell venni, mert rámegyünk a géppel, és pillanatokon belül sok kis hosszabbító boldogtalan tulajdonosai leszünk. Ajánlatos a ház elektromos rendszerébe életvédelmi relét szereltetni, mert elég rosszul néz ki, amikor a hálózati feszültség rázatja velünk a breaket. Esőben még ÉV relé esetén sem tanácsos füvet nyírni, kivéve, ha ebből vagyunk kénytelenek élni, vagy halni. A benzinmotoros fűnyíró kissé drágább, kissé zajosabb, kissé büdösebb, de sok esetben nagyságrendekkel jobban használható, mint az elektromos. Különösen igaz ez a bonyolult elrendezésű, fákkal-bokrokkal-gruppokkal, rosszul telepített kerti létesítményekkel (kerti tó, medence, csúszda, lovagvár, sütögető és társai) túlzsúfolt, esetleg többszintes telkekre. A benzines gép még bizonyos fokú előrelátást és szervezést is igényel. KELL, hogy mindig legyen otthon kannában üzemanyag, mert általában a második pohár után – amikor már nem vagyunk vezetőképes állapotban – derül ki, hogy egy csepp benzin sincs itthon. Mindkét géptípussal kapcsolatban vannak örökérvényű alapigazságok, amiket vásárlás előtt érdemes végiggondolni. Fűnyírót nem egy nyárra vesz az ember, hanem jó esetben tíz-húsz évre. Tehát felejtsük el a sarki markeclánc szenzációs akciós ajánlatát, mert csak bosszúságot szerzünk magunknak. Ha nagyon kedvező az ajánlat, kezdjünk gyanakodni. Kerülendő az ismeretlen, bár esetleg jókülsejű kínai szutykok beszerzése, maradjunk az ismert, sőt elismert márkáknál. Nekik legalább van márkaszervizük, ahol a fűnyírószezonban akár már négy hét alatt is megcsinálózzák a kipurcant masinánkat. Garanciával! Garantáltan vissza fogsz járni! Ami a gép házát illeti, van műanyag és fémházas. A fémházas merevebb, ellenben rozsdásodhat, míg a műanyagházas törik, elveszti a rácsavarozott-beledugott kütyüket, kapcsolókat, karokat, kihullik a kereke, stb. Szóval gondold végig, aztán döntsél. Én személy szerint a benzinest sokkal jobban szeretem, de egy zsebkendőnyi sík telekre talán tényleg túlzás lenne. Fontos még a gép munkaszélessége, valamint a teljes befoglaló mérete is. Kis telekre kis gép, nagy telekre nagy gép dukál. 2-300 négyzetméterig elég a 32-36 centis munkaszélességű, 5-600 négyzetméterre a 40-42 centis, e fölött már az 51 centis javallott. Nagyobb és nehezebb gépek esetében szánjunk rá még egy kis zsetont, és vegyünk önjáró masinát. A gép megy magától, Ön jár utána fütyörészve, a gép karjába kapaszkodva. Fontos még, hogy ne oldalkidobós legyen, hanem szedje össze a nyavalyás, ami szemetet csinált! A fűgyűjtő kosara lehetőleg mosható textil legyen, könnyebb vele dolgozni, mint a príma formatervezett és törékeny műanyag kosarakkal, amikből gyakran csak egy zsonglőr képes kiönteni a nyesedéket. Ha megvettük az új pokolgépet, már az első nyírásnál kiderül, mennyi marhaságot követtünk el a kert betelepítésénél. A gép sok helyre nem fog beférni, a rossz helyre telepített fák és bokrok, „csinos” gruppocskák, medence és kerti sütöde rengeteg nyírhatatlan hajlatot és szögletet tartalmaz, és legkésőbb az ötödik alkalommal elgondolkodunk azon, tényleg jó ötlet volt így telezsúfolni a kertet? Tényleg jó ötlet volt nyírhatatlan szegélyű ágyásokat létrehozni? Aztán az egészet rálőcsölhetjük a fűrövidítő szakira, innentől kezdve ő fog káromkodni helyettünk.

 

Ekkor fogunk arra is rájönni, hogy a megtermelt, levágott fűvel is kell valamit kezdenünk. És milyen sok keletkezik! Mivel nem akarunk tehenet tartani, ezért valahogy gondoskodnunk kell a nyesedék elhelyezéséről. Hoppá, megvan! Komposztálni fogjuk. Irány a barkácsáruház, és veszünk egy komposztálót, természetesen túl kicsit. A második nyírás után már tele van, és bár a nyesedék lassanként összeesik, mint a vizes zokni, de mégsem eléggé. Nosza, lehet venni még egyet, de most már nagyobbat! Az is tele lesz! Megoldhatatlan a probléma.

 

Mindenki szeme előtt a wimbledoni gyepszőnyeg lebeg, ő is olyat akar. Mindössze azt felejti el, hogy ott más az éghajlat, van eső rogyásig, valamint több száz éves tapasztalat és rendszeres karbantartás hozta létre azt a gyepszőnyeget. Nagyon sok pénzért! Azt is le kell szögezni, hogy a síkkopaszra nyírt fű még nem Wimbledon, és mi nem vagyunk az angol királyi család. Tehát meg kell találnunk azt az élhető, kifizethető kompromisszumot, ami még elég jól néz ki, és sem anyagilag, sem a munkától nem megyünk tönkre, valamint a fű is viszonylag jól érzi még magát. Valójában két alapvető szarvashibát szoktak elkövetni az emberek, az egyik a túlzásba vitt nyírás (ami persze nem párosul megfelelő locsolással és egyéb gyepkezeléssel), a másik pedig a „még nem is olyan magas a fű, még ráérek lenyírni” patópálkodás. Tartsuk észben, hogy normál esetben se vágjuk 4-5 centisnél rövidebbre a füvet, de a kánikulás hónapokban hagyjuk megnőni 7-9 centisre. Ekkor csinál magának egy kis árnyékot, és elfojtja az elkerülhetetlenül feltörő gazt is. A fű magasságával kapcsolatban még az is megjegyzendő, hogy a magasságot a legmagasabb fűszálnál kell mérni, nem a legalacsonyabbnál, mert az szegény visszamaradt a növekedésben, és rajta az sem segít, ha hagyjuk még két hetet nőni (a nyirkálómasina meg úgyis elsiklik fölötte). A hosszú szálakat ellenben tönkretehetjük a túl ritkán alkalmazott vágással, ugyanis a fű a tápanyagot a zöld felületében tárolja, valamint itt történik a fotoszintézis is, ami ugyanaz, mint kölkeinknek a mekdonaldsz. Egyszerre nem szabad a fű teljes hosszának az egyharmadánál többet levágni, mert szegény fű nagyon bánatos lesz, elveszíti legértékesebb részeit, búskomorságba esik és kinyiffan. Általánosságban kimondhatjuk, hogy HETENTE kell füvet nyírni, még akkor is, ha első látásra nem is tűnik olyan magasnak a fű! Amikor üríteni fogjuk a fűgyűjtőt, mindjárt látni fogjuk, hogy mégiscsak nőtt az a nyűves fű, tele van a kosár, és a komposztálóból már megint kibuggyant a nyesedék. Arról nem is beszélve, hogy a fűrövidítőnek ez a megélhetése, és ha gyakran lemondjuk a heti fűnyírást, akkor éhen fog halni, és megint veszkődhetünk mi a kerttel.

 

Nem árt, ha veszünk egy fűszegély-nyírót is. De nem is biztosan jó ötlet. Az emberek átlagosan három akciós-elektromos-damilos könnyű szegélynyírót vesznek, mire rájönnek, hogy a damil rendszeresen kiszakad a dobból, nincs otthon megfelelő mennyiségű pótdamil, de nem is tudják rendesen feltekercselni, amitől persze még jobban szakad. A már említett hosszabbítóval először letaroljuk a muskátlit, aztán átesünk rajta, és a végén leszokunk a szegélynyírásról. Lesz egy viszonylag szép gyepünk, ronda gazos és magas szegéllyel. Sokkal egyszerűbb rábízni az egészet a fűrövidítő szakira, aki csengő pénzekért hoz egy valóban működő, benzines masinát, és elintézi az egészet. Csak ki kell fizetni, de szerencsére a szegélyt elég sokkal ritkábban nyírni, mint magát a gyepet. Bár, ha maximalisták vagyunk, nyírathatjuk azt is hetente, de sok értelme nincs. Havonta egyszer azért csak meg kellene csinálni, a fő tenyészidőben esetleg kissé gyakrabban is. És minél bonyolultabb kertet hoztunk létre, annál hosszabb lesz a nyírandó szegély is, még kis kert esetében is verheti a száz métert, sőt! Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a fűrövidítő szaki sokért vette a masinát, és abba még üzemanyag is kell, meg damil, valamint mielőtt kipurcan a gép, meg kell keresnie vele a következő gép árát is. Szóval ne dobjunk hátast a szegélynyírás árától, nyeljünk egy nagyot, és fizessünk, mint a katonatiszt az apaságot. Elvégre mi akartunk szép kertet!

 

A fűrövidítés másik sarkalatos pontja a talajlazítás, gyepszellőztetés. Ezt általában évente kétszer-háromszor kell elvégezni. Ősszel meglazítjuk a nyáron összetiport talajt, és a gép kikapálja a fűszálak tövében összegyűlt nyesedéket, rothadó szalmát, kitépi a halott töveket, és elvágja a még élő gyökereket, amitől majd szörnyen fog kinézni az egész gyep, de sebaj, az elvágott tövek így némi gépi ráhatással tőosztódással szaporodni fognak, és a fű még szebb és még sűrűbb lesz, már ha kivárjuk vele a megfelelő időt. Ha elmulasztottuk az őszi lazítást, szellőztetést, akkor tavasszal okvetlenül meg kell csinálni. Ekkor egy kis lazulás következik, majd még a kánikula bekövetkezte előtt jöhet a következő menet. Erre a munkára nem érdemes gépet venni, azt hozzon magával a fűrövidítő szaki, mi meg fizetünk. Még mindig mi leszünk nyerésben, mert a talajlazító-szellőztető gép elég drága. Alapvetően kétféle masina van forgalomban, az egyik kemény drótokat forgat, azzal kaparja ki a fű tövéből a szutykot, „szellőztet”, a másik forgó késekkel lazítja fel a talajt, kaparja ki az összefilcesedett szalmát. Fontos tudni, hogy egyrészt csak kellő nedvességtartalmú földön lehet hatékonyan szellőztetni-lazítani, másrészt rengeteg földet is el fogunk veszíteni, harmadrészt a gyepszellőztetés a fűnyíráshoz képest kb. háromszor annyi munka, idő és szemét, plusz a gép díja és az elhasznált üzemanyag ára. Viszont a rendszeres talajlazítás segít a kialakuló dombocskák visszasimításában, és jól előkészíti a talajt az elkerülhetetlen fűpótláshoz.

 

Fűnyírás, talajlazítás-gyepszellőztetés után fontos a locsolás. Szegény fű az elszenvedett megaláztatás és csonkítás után hadd jusson egy kis éltető vízhez, különben hamarabb kisárgul, kidöglik. Viszont a megfelelő kezelés után hamar összeszedi magát, és szebb lesz, mint előtte!

 

Összegezve az eddigieket, hetente, de mértékkel nyírjuk a füvet, locsoljunk rendszeresen, de nem naponta, a locsolás legyen bőséges, gondoskodjunk a föld tápanyag-utánpótlásáról, és akkor még nem is beszéltünk a gyomirtásról. Nem is pazarolnék erre sok szót, remek kemikáliák vannak forgalomban, csak tartsuk be a használati utasításban foglaltakat, és ne vessünk a kezelt felületre idő előtt. Amúgy a gyomirtás leghatékonyabb módja a rendszeres élőmunkás gyomtalanítás, amikor középkori módszerekkel, kézzel kirángatjuk (vagy megfelelő célszerszámmal – pl. férjünk legféltettebb kedvenc csavarhúzója – esetleg az ú.n. acatoló szerszám) kibökdössük a feltörekvő pitypangot és miegyebet. Fárasztó meló, de nagyon hatékony. Arról nem is beszélve, hogy fogyókúránknak sokkal hatékonyabb kiegészítője, mint a mostanság divatos pilates, vagy egyéb konditermezés. Ennek hamarabb lesz látható, érezhető eredménye, pl. derék- és hátfájás. Viszont rendszeres gyomlálás után megint ránk jön a lánykori farmerunk!

 

 

                                                                 „A motor az ő benzinjét időnként megkívánja,

                                                                                mint Korn Atya a tubákot.”

 

 

Masinánk lelkivilága

 

Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy minden gépnek önálló lelkivilága van. Gonosz, bosszúálló lélekkel rendelkeznek, valamint sértődékenyek. Egyeseket csak hosszas macerával lehet beindítani, másokat szinte lehetetlen leállítani. Minden gépnek napi igénye van némi elsődleges és másodlagos energiaforrásra. Az elsődleges energiaforrás vagy a hosszabbítón keresztül jut el hozzá, vagy mi öntjük a tankjába, a szomszédtól kölcsönkért benzines kannából. Nekünk sör, bifsztek és franciakrémes kell az üzemszerű működésünkhöz, neki madzagos vagy folyékony energia. A másodlagos energiaforrás mi magunk vagyunk, mi tologatjuk azt az átok masinát, mi esünk keresztül a madzagján, és mi locsoljuk a kerti papucsunkra a benzint. Gondoskodnunk kell róluk, mint gondos anya a hülyegyerekéről. Vegyél gépeket, és már nincs is szükséged gyerekre! Minden erődet fel tudja emészteni, egész addig, amíg egy vezércsellel rá nem lőcsölöd azt az átok masinát a fűrövidítő szakira. Káromkodjon ő! A fűrövidítő, mint képzett géppszichológus majd gondoskodik géped mentális higiéniájáról, miközben az ő idegei lógnak majd cafatokban, nem a Tied! Az ő ujját fogja bekapni a kapcsoló, és ő nyalja végig a kutyaszaros füvet, amikor a hosszabbító a bokájára tekeredik. És ha fűnyírás előtt gondosan elmész otthonról, akkor nem fogod hallani azt a sok csúnya beszédet, ahogy a fűrövidítő neveletlen gépedet fegyelmezi. De végül is az eredmény a lényeg, és amikor hazaérsz, már tiszta és jószagú kert vár, a géped megfegyelmezve pihen a tárolóban, legfeljebb kissé duzzog magában. Ez viszont az ő problémája.

 

                                                                   „TMK = Tervszerű Megelőző Karbantartás,

                                                                    TMK = Trehány Manuszok Köztársasága”

 

 

Nyugalom, a hosszú élet ritka!

 

Az örökéletű gép még ritkább. Ha azt akarjuk, hogy gépünk a lehető leghosszabb életet élje, a napi gondoskodáson felül a TMK-ról is gondoskodni kell. Kezdjük az általános dolgokkal. Minden fűnyíró kését időnként élezni kell. Ezt elintézi a szakszerviz, vagy a fűrövidítő. Az viszont nem mindegy, milyen gyakran szorul szegény kés élezésre. Elméletileg minden kés szinte örök életű. Gyakorlatilag a fűben fellelhető kavicsok, üvegpoharak, üveggolyók, ottfelejtett evőeszközök, gyermekjátékok, sátorcövekek, féltéglák és egyéb kemény cuccok hamar kicsorbítják az élét. Amúgy is tudomásul kell venni, hogy vannak a világon összeférhetetlen dolgok. Ilyen például a fű-kavicságy-kutya-kisgyermek kombináció, nem is beszélve a bizonytalan léptű háziúrról, aki némileg nektáros fővel a kavicságyon botladozik végig, miközben a kulé kavicsot berugdalja a fű közé, ahol az pillanatok alatt kipurcantja a fűnyíró kését. Lehet újra élezni, mert az életlen kés nem vágja, hanem szakítja a füvet. Neuralgikus pont a fűnyíró kereke. Ha már nagyon nehéz tolni, akkor gyanakodhatunk, hogy tengelyére valami feltekeredett, és az fékezi. Arról nem is beszélve, hogy az olcsóbb nyirkálók kereke gyakran kilazul, kiesik. Olyankor egy érdekes alakú folt keletkezik a füvön, de sebaj, be fog nőni. Az a keret, amivel a gépet toljuk, gyakran kilazul, meg kell húzni a csavarjait, hogy elkerüljük a további károsodást. A fűgyűjtő kosarat időnként ki kell mosni, mert ha eltömődnek rajta a szellőzők, akkor a gép már nem szedi össze rendesen a levágott füvet. A fűkidobó nyílásából és a késjáratból is ki kell időnként kaparni a beletömörödött földet és nyesedéket. Magát a gépet sem árt néhanapján kiporolni, megpucolni. Elektromos gépnél ügyelni kell a vezetékek és csatlakozók épségére, csavarodás-mentességére. A biztonsági kapcsolónak üzemszerűen kell működnie, ez a mi érdekünk is. Ha a motor indításakor vagy leállításakor nyikorgó hangot hallunk, vagy kékes, büdös füst száll fel, azonnal vigyük a gépet szakszervizbe, egyszer majd csak visszakapjuk! Elektromos gépet NE hagyjunk ki az esőben, de benzinest sem célszerű!

 

Benzines gépnél kissé bonyolultabb a TMK. Ügyelni kell mindenre, amire általában, és ezen kívül a benzines motornak, éppúgy, mint kedvenc autónknak, egyéb szervizigényei is vannak. Időnként ellenőrizni kell az olajszintet, ez nem egy atomfizika, beindítás előtt ki kell venni a nívópálcát, és megnézni, van-e elég olaj a motorban. Ha a nívópálca már nem éri el az olajat, akkor nem hosszabb nívópálcára van szükségünk, hanem olajat kell tölteni a motorba. Olyat, amilyet az éves olajcserekor beletöltöttek. Minden szezon után olajat kell cserélni a motorban. Négyütemű motor, SAE 10 W 30 típusú olaj kell bele, benzinkutaknál, kertészeti boltokban és szakszervizekben kapható. Az olajcserét elintézi a szakszerviz, esetleg a fűrövidítő, magunk vagy barkácshajlamú férjecskénk is. A motort be kell indítani, kissé bemelegíteni, majd leállítani. Egy fatuskó segítségével döntsük a gépet a leeresztő nyílás irányába, tekerjük ki a leeresztő csavart, de azért tegyünk egy lapos tálat alá, mert a díszburkolaton hülyén néz majd ki az olajfolt, és csorgassuk ki alaposan a régi olajat. Utána állítsuk a gépet sík, vízszintes felületre, csavarjuk vissza a záródugót, törölgessük körbe párunk kedvenc izompólójával, majd töltsük fel a motort a fent említett SAE 10 W 30 minőségű olajjal a nívópálcán jelzett maximumig. Ennyi. Ki kell venni a légszűrőt, és típusától függően (a használati utasítás alapján) vagy cseréljük a betétet, vagy a leírás szerint kitisztítjuk. Ha nagyon poros a telek, akkor ezt nyár közepén is tegyük meg, megnöveljük vele a gép hatásfokát és élettartamát. A gyertyát is ki lehet csavarni, és beállíthatjuk a gyertyahézagot 0,6-0,7 mm-re. Mindezt persze meg is úszhatjuk, ha elvisszük a masinát a szakszervizbe. Télen ráérnek vele molyolni, akár hat hétig is. A havat úgysem nyírjuk vele, viszont az új szezonnak már leszervizelt géppel fogunk nekilátni. Itt jegyezném meg, hogy az elektromos fűnyírót simán a hátára fordíthatjuk, ha a késjáratot akarjuk pucolni, míg a benzinest tilos! Azt legfeljebb a tolókeret irányába dönthetjük addig, amíg a keret el nem éri a földet. Célszerű hideg állapotában intézni ezt a műveletet, akkor nem fogjuk megégetni magunkat a forró motorral.

 

A leírtak alapján úgy tűnhet, hogy a benzines fűnyíró hű de sok macerával jár, de ez nem igaz, és a kevés többletmunkáért gazdagon kárpótol minket a nagyságrendekkel komfortosabb munkakörnyezet, a jobban használható gép. Ha egy benzines fűnyíró megkapja azt a minimumot, amit mi is elvárunk a párunktól, akkor akár harminc szezont is megélhet. Ha a motorja rendesen be van állítva, akkor még hidegen is egy rántásra indul, és esküszöm, nem is eszik sokat. Egy szezonra tíz-tizenöt liter benzin nem sok, viszont sokkal komfortosabb vele dolgozni.

 

Egy biztos. Akár elektromos, akár benzines gépet üzemeltetsz, magadnak teszel jót, ha megadod a gépnek, ami jár neki.

 

 

                                                                          „Gergely pápa feltalálta a naptárat,

                                                                                   de ki találta fel az időt?

 

Időrendben

 

Idő? Rendben! Itt megtalálod a tennivalókat időrendbe szedve, hogy a gyep szép legyen, sok örömöd és még több munkád legyen a kertben. Nem csak a társadalom alapja a munka, hanem a szép ápolt gyepé is!

 

Január: Szedjük össze a szilveszteri buli szétdobált kellékeit, üres üvegeket, petárdákat, álarcokat, masszív részegeket és egyebeket a kertből.

 

Február: Némelyik gyom, vagy moha már irtható. A szemetet szedjük össze, és ne tapossuk össze a felázott gyepet.

 

Március: A gyep ápolásának kezdete. Könnyed kézzel gereblyézzük össze a szemetet. A fűnek legfeljebb a csúcsát vágjuk le, a túl korai erős nyírás károsítja a gyepet. Kiszórhatunk egy kis mohaölő szert, és a gyep szegélyét tegyük rendbe. Ha télen nagyon kemény fagyok voltak, a gyepet könnyedén hengereljük át.

 

Április: A tavaszi trágyázás ideje, fűnyírást követően szórjunk ki négyzetméterenként 1,5-2 dkg kombinált gyeptrágyát, majd locsoljuk be. Lehet füvet telepíteni, a kikopott részeket a megfelelő talaj-előkészítés után felülvetni. A füvet ne nyírjuk túl alacsonyra. A szelektív gyomirtás kezdetének ideje. 14.-én köszöntsük fűrövidítőnket a születésnapján egy korty (na jó, több korty) Jack Daniels Tennessee Whiskey-vel!

 

Május: Ha száraz az időjárás, megkezdhetjük az öntözést, hogy ne száradjon ki a talaj, egyre gyakrabban kell a füvet nyírni. Még mindig lehet, sőt érdemes a gyomokat irtani. Elvégezhetjük az ősszel elmaradt talajlazítást, gyepszellőztetést. Utána ne felejtsünk el locsolni, felülvetni, trágyázni. Már lehet (kell!) rendszeresen, hetenként nyírni a füvet. Ne vágjuk túl alacsonyra.

 

Június: A hónap elején elvégezhetjük az elmaradt gyepszellőztetést, talajlazítást. Utána alaposan locsoljunk. A heti rendszeres fűnyírás és locsolás elengedhetetlen.

 

Július: Hosszan tartó szárazság esetén emeljük meg a fűnyírás magasságát. Ha a gyep fakó, alkalmazzunk gyorsan felszívódó nitrogénes műtrágyát. Nyiffantsuk ki a túlélő gyomokat. Locsoljunk rendszeresen, megfelelő mennyiségben.

 

Augusztus: Az utolsó hónap a gyomirtásra és a nitrogénes műtrágyázásra. Ügyeljünk a rendszeres nyírásra és öntözésre. 20.-a után vethetjük az új füvet.

 

Szeptember: Kombinált gyeptrágya és gombaölőszer kiszórása, a nyár közben jelentkezett gyephibákat a hónap vége felé kijavíthatjuk, itt a talajlazítás, gyepszellőztetés ideje. Lehet felülvetni a gyepet, új füvet telepíteni, a mélyedéseket eltüntetni, kitölteni.

 

Október: A rendszeres fűnyírás vége. Az utolsó nyíráskor már ne vágjuk túl rövidre. Még lehet gombaölőszert és műtrágyát kiszórni. Fejezzük be az elmaradt gyepszellőztetést. Gyeptéglafektetés ideális ideje. Mohaölőt is szórhatunk.

 

November: Ha az időjárás megengedi, és a talaj száraz, nem süppedős, még egyszer nyírhatunk, de hagyjunk magas tarlót. A kerti szerszámokat pucoljuk meg, olajozzuk be a rozsda ellen, a benzines gépekből engedjük le az üzemanyagot, minden kerti gépet vigyünk be a szakszervizbe teljes karbantartásra, a kertet tisztítsuk meg a szeméttől, levelektől.

 

December: A lehullott leveleket seperjük össze, de ne járkáljunk fölöslegesen a gyepen. Szóljunk rá a Mikulásra, ha Rudolf letapossa a gyepet. Attól még, hogy ajándékot hoz, ne tegye tönkre egész éves munkánkat!

 

 

 

Hát ennyi. Röviden szólva, a kert jó dolog, a szép zöld fű még jobb, de sajnos sok pénzbe-munkába-időbe kerül. Az angolok több száz évi munkát fektettek a csodaszép gyepszőnyegükbe, de bizisten megérte! Szerintem minden gyepgazda mellét feszíti a büszkeség, ha a „kedves” vendég meghökkenten azt mondja: „azannya, de jól néz ki a kerted!”. No, többek között ezért a pillanatért öltünk ennyi munkát, pénzt és fáradságot abba a nyűves gyepbe! Ne felejtsük, a gazda szeme hizlalja a jószágot, és a gazda munkája és pénze zöldíti a gyepet!

 

 

 

                                              „ A híres festőt megkérdezték: Mester, mi a három

                                                                            legfontosabb dolog az életében?

                                                                               A pénz, a bor és a dicsőség!

                                                                     De Mester, hogyan lehet a pénzt és a bort

                                                                                  a dicsőség elé helyezni?

                                                          Nagyon egyszerűen. Ha van pénzem, tudok bort venni.

                                                                    Ha megiszom a bort, ihletem lesz, az pedig

                                                                                  meghozza a dicsőséget!”

 

 

Zárszó

 

Valahogy így vagyok én is a dologgal. Ha van pénzem, az majd meghozza a dicsőséget is, jelen esetben a megelégedett gyeptulajdonosok elismerését. Tehát hajrá, műveltessük azt a gyepet, és csupa megelégedett ember lesz a környezetünkben, kivéve az irigy szomszédot, akinek a MI füvünk sokkal zöldebb! De őszintén szólva ez is a cél!

 

Némethy Géza

fűrövidítő

Telefon: 06-26-328-828                        Mobil: 06-30-862-9736

e-mail: nemethygeza@t-online.hu